Szvorák Katalin ismét elénekelte a Himnuszt, miközben a kamerák szerint a Múzeum körutat is betöltő tömegben a sok magyar zászló mellett bőségesen látszottak az immár megszokott lengyel lobogók és transzparensek. A műsor dörgedelmes nyitánya Petőfi Sándor Erdély című verse volt, amelyben költő a „kettészakadt országot” és a magyarok szétszórattatását kárhoztatja.
Tolcsvay László előadta immár klasszikussá vált Nemzeti Dal-feldolgozását. A szerző ugyanúgy a „sehonnai bitang ember”-szakasznál ment át fortissimóba, mint 1981-ben, A Koncerten… Felidézték a negyedszázada bemutatott musicalt, A költő visszatér-t is, miként – Nagy Gáspár írásai nyomán – a lengyel-magyar összetartozást 1848-tól 1956-ig.
Verbunkos-tánc következett, e felvezetés után lépett színpadra Orbán Viktor miniszterelnök.
A kormányfőnek sikerült a márciusi hősök előtti főhajtást közel félórás kortesbeszéddé változtatni. „Minden március 15. más, és így lesz ez most is, alig három hét és itt van április 6., a sorsdöntő választás napja” – mondta.
Az 1848-as forradalom és szabadságharc legfőbb tanulsága számára, hogy „a magyarok rendkívüli lehetőségeket hordoznak magukban”. Többször is visszatért egy kertészeti hasonlatra, melyben a szabadság egy hagymás növény, amely „tavasszal időről időre a felszínre tör.” „Ma már a szabadságharcokat nem puskákkal, bajonettekkel vívják, de a szabadságharc a magyarokból nem kioltható”. A magyarok rendkívüli képességei közül Orbán Viktor kiemelte, hogy a nemzet már sokszor volt képes átírni a sors könyvét: így történt ez 1848-ban, 1956-ban, 1990-ben, amikor „azt hittük, hogy a szovjet csapatok soha nem fognak kivonulni”, és „2010-ben, amikor azt hittük, hogy soha nem állunk fel Európa szégyenpadjáról, és nem dobhatjuk le az adósság koldustarisznyáját.”
A kormányfő emlékeztette hallgatóságát arra, hogy a magyarok forradalmait idegenek verik le külföldről, de olyanok is vannak, akik belülről segítik őket, „labancok, muszkavezetők, pufajkások”. Párhuzamot vont 1848 márciusának forradalmi tüze és 1956, valamint a „kétharmados győzelem”, majd az 1848-as, közteherviselést szolgáló törvények és a rezsicsökkentés között, bár ez utóbbiról elismerte, hogy a „Nemzeti Dalban nem mutatna jól”. A tömeg megtudhatta tőle, hogy a nemzet „óriások vállára felkapaszkodva” láthatja, hogy új, nagyszerű korszak kapujában áll, ahol céljait megvalósíthatja, rendezi adósságait, és csatlakozik a sikeres nemzetekhez, és nem hagyja, hogy kizsebeljék. Ezt követően Orbán hosszan sorolta kormánya „harci sikereit” az erősebb nemzetek, a pénzvilág és a természeti csapások ellen, valamint mindazt és mindazokat, amelyeket és akiket „megvédtek”. Ugyancsak nagy sikerként emlegette fel, hogy „végre van nemzeti alkotmányunk, amely úgy végződik, ahogy a 12 pont kezdődik: legyen béke, szabadság és egyetértés.”
„A világ gyorsan változik, ami ma lehetőség, holnap ábránd. Magunktól is tanulhatunk, mert egységesek vagyunk. Mi vagyunk a legegységesebb ország Európában” – mondta végül Orbán Viktor, majd így zárta beszédét: „Az egység neve április 6. Éljen a magyar szabadság, éljen a haza”.
"Nemzeti ünnep" - Pestis és üszkösödés
A Kálvin térnél az ünnepre Budapestre érkezett lengyelek gyülekeztek. Nagyméretű lengyel zászlókat és több transzparenst is a magasba tartanak, ezeken lengyel településnevek, valamint Gazeta Polska Klub elnevezés, továbbá a lengyel-magyar barátságot hirdető feliratok szerepelnek. Van olyan transzparens, amelyen II. János Pál pápa képe látható.
Egy hatalmas transzparensen magyarul és lengyelül is olvasható az a felirat: "Isten óvd meg Magyarországot és Lengyelországot! Védd meg Európát a balliberális pestistől és szirvárványszínű üszkösödéstől".