Azt találta ki magának, hogy megpróbálja a darabokra tört kritály golyót valahogy összeragasztani, és visszaszuszakolni a leánykaszobor karjaiba. Kínlódik, nem megy neki, a ragasztó nem folyik, de nem adja fel. Végül celluxszal alaposan körültekeri a darabokat. Hátradől, nézi. Bizarr látvány, de mégiscsak összeállt egésszé. Vagy mintha az lenne.
Groteszk játék a glóbusszal. Pár másodpercbe sűrített önarckép, művészkarakter. Ahogy a filmjeiben megpróbálta összerakni a darabokra hullott világot. Nem lehazudni, hogy összetört, de összerakni. És megmutatni, hogy megmaradt torznak, groteszknek, tökéletlennek.
Egy darabokra tört világban kezdte a pályáját a hatvanas években Prágában, ennek a darabokra tört világnak a lényegét látta és adta vissza a filmjeiben a maga ironikus, szarkasztikus, szellemes módján. És lett a cseh újhullám egyik csúcsa Milos Forman, Jirí Menzel mellett Vera Chytilova.
Amikor fű alatt (ahogy Formantól a tiltott Tűz van babám!) megérkezett egy filmklubba a Százszorszépek, az ismeretlen és nehezen kimondható nevű "csehszlovák" rendezőnő mindenkit elkábított, aki megnézte a két százszorszép leányzó elképesztő bolondozását. Elkábított és mellbe vágott.
Másfél órán át két fiatal leányzó unalmában mindenféle maskarákat húz magára, bolondozik, majd beszabadulva egy pazarul megterített asztalokkal teli terembe, saját mulatságára módszeresen tör és zúz össze kézzel-lábbal, kacagva, mókázva mindent, amit ér.
Nem volt az őrületes menetben semmi különösen fenyegető, de ott volt érezhető mégis valami tragikus és vészterhes ebben a zabolátlanul kirobbanó rombolásban. Chytilova alapfilmet forgatott mindjárt elsőre. Ez 1966-ban volt, két évvel a Prágai Tavasz és a 68-as bevonulás előtt. (És lám, meg kellett halnia ahhoz, hogy eltűnődjünk, vajon miért nem vetítették ezt a filmet egyetlen retrospektív összeállításban sem?)
Méltatói kiemelik szarkazmusát, iróniáját, provokatív látásmódját. Nem is tartozott a kedvencek közé a csehszlovák filmművészetben, az biztos. Ha belegondolunk, filmjeiben - Egy faun megkésett délutánja, A bolond és a királynő, a Menzel főszereplésével készült Játék az almáért - a sajátos Chytilova-i humor egyrészt könnyedén szellemes, másrészt súlyosan férfias, sötét és keserű.
Női rendezőktől ritkán tapasztalható a komédiának ez a keménysége, ami filmjeinek minden szórakoztató és szellemes jelenete mögött a darabjaira tört világ használhatatlansága felett érzett keserűségként megbújt. Filmjeiben a nő és férfi közötti kapcsolat sajátos mélységei, felszínességei, képmutatásai, morális bicsaklásai jelennek meg.
Az örökség (1993) című filmje pedig igazi provokáció. Egy fiatal állatorvosnő, akit két férfi megerőszakol, úgy áll bosszút, hogy álmukban mindkettőt kiheréli. Emlékszem, Karlovy Vary nem kapott lélegzetet, amikor ezt a filmjét bemutatták.
Ma már nem sopánkodnának az álszentek és pirulnának az álorcák ezen, de máig nem volt senki, aki filmen ilyen keményen válaszolt volna egy társadalmi és morális egyenlőtlenséget kifejező kérdésre. Vera Chytilová szerdán halt meg, Prágában, 85 éves volt. Lehet nekilátni megnézni a filmjeit.
