A társadalmi igazságosságot nem akkor kell számon kérni, amikor az emberek elvégzik a munkájukat és megkapják az azért járó jövedelmüket, hanem amikor elköltik azt - fejtette ki többször adórendszerének alapfilozófiáját Orbán Viktor, miniszterelnök. Ennek jegyében lebegteti évek óta az egyszámjegyű személyi jövedelemadót és a luxusáfát egyaránt. Már ez az alapfilozófia megágyaz a társadalmi egyenlőtlenségeknek: a jövedelmet terhelő adót ugyanis csak az fizeti, akinek van jövedelme, míg a fogyasztást terhelő adót a milliárdosoktól az átlagkeresetűeken és közmunkásokon át a munkanélküliekig mindenki.
Ami a munkát terhelő adók csökkentését illeti: a munkabérek utáni adóteher Európában nálunk a második legmagasabb. Az egykulcsos személyi jövedelemadó ugyanis csak egy eleme ezeknek a befizetéseknek. Szintén kisebb tétel a cégek életében a társasági adó, mely jelenleg 10 százalék, ezzel szintén gyakran büszkélkedik a kabinet. Azonban mire a vállalkozások minden mást is kifizetnek, sokkal rosszabb helyzetbe kerülnek, mint Európa más országaiban. Ilyen egyéb adókötelezettségek a szociális hozzájárulási adó, az osztalékadó, az egészségügyi hozzájárulás vagy a közműadó.
Elbukott a luxusáfa
A korábbi gazdasági miniszter, mostani jegybankelnök Matolcsy György már a ciklus elején, 2011 szeptemberében felvetette a luxusáfa ötletét. Akkor levélben kérte Algirdas Šmetana adóügyi biztost, hogy az Európai Bizottság (EB) mihamarabb tegyen javaslatot a luxuscikkek forgalmi adójának normál kulcsúnál magasabb adóztatására, akkor 35 százalékot álmodott meg. Decemberre azonban kiderült, hogy az EB nem támogatja Matolcsy luxusáfa-javaslatát. Jóllehet Orbán szerint az egykulcsos adórendszer igazságos és arányos, a társadalmi különbségeket pedig a fogyasztást terhelő áfára kell bízni, a szakértők álláspontja más. Az áfakulcsok számának emelése korántsem tartozik az adóreformok leggyakrabban használt elemei közé: ezt jól mutatja az is, hogy az uniós adóreformban sem kaphatott helyet Matolcsy javaslata. Szakértők szerint ugyanis nem érdemes az áfával kialakítani a méltányos adórendszert, mert az nem képes jól teljesíteni ezt a feladatot, növelné a forgalmi adó torzító hatását, és bevezetése akár a növekedést is visszavethetné.
Az egykulcsos adót azzal a prekoncepcióval vezette be a kormány, hogy a lakosságnál kinn hagyott 444 milliárd forintos költségvetési bevétel felpörgeti a fogyasztást, és erősíti a középosztályt. Ahogy azt a Fidesz-közeli Századvég kutatójának korábbi tanulmánya megállapította, ennek az összegnek a 74 százalékát a társadalom legnagyobb jövedelmű ötödébe tartozó gyermektelenek tették zsebre. A legmagasabb jövedelmi tized hozzájárulása az összes adóbevételhez 61 százalékról 42 százalékra mérséklődött. Bár az Orbán-kormány adópolitikájának hangsúlyos eleme a gyermekesek támogatása, Virovácz Péter és Tóth G. Csaba kutatása furcsa módon nem igazolta vissza ennek megvalósulását.
Az egy vagy két gyermeket nevelők 85 százalékának csökkent számottevő mértékben (legalább 1000 forinttal) az éves adója, míg a három vagy több gyermekeseknél ez az arány "csak" 63 százalék. Ennek az az oka, hogy akiknek több gyermekük volt, már korábban kaptak, igaz kisebb mértékű adókedvezményt. Egyértelműen rosszul jártak viszont az egykulcsos adó bevezetésével a szegényebbek. Összesen 2,5 millió adózónak jelentősen, átlagosan 75 ezer forinttal emelkedett az éves adója. Vagyis a kormány a felső három tized javára hajtott végre jövedelemátcsoportosítást.
Előny a gazdagoknál
Emlékezetes, Orbán a ciklus kezdetén ellátogatott Brüsszelbe, hogy a költségvetési hiány leszorításának határidejét későbbre tolhassa, az EB azonban ehhez nem járult hozzá. Ilyenformán valahogyan meg kellett teremteni ennek a költségvetési fedezetét: ezt az ágazati különadókban találta meg a kabinet. Ilyenformán tulajdonképpen a bankoktól, telekomcégektől és a kereskedelmi cégektől elvont különadóból bélelte ki az amúgy is tehetősebb rétegeket, miközben a minimálbér adóterhelése például jelentősen emelkedett. Az adójóváírás kivezetése szintén csökkentette az alacsonyabb keresetűek nettó munkabérét. Ugyanezen elven működik a Fidesz által családbarátként hirdetett családi adókedvezmény is: a nagy jövedelmű, nagycsaládosok keresetét kiugróan emeli, míg a kis jövedelműeket szinte kizárja az adókedvezmény érvényesítéséből.
További, a társadalom legalacsonyabb és legmagasabb jövedelmű rétegei közötti szakadékot szélesítő lépés volt a devizahitelesek rögzített árfolyamon való végtörlesztése. Ezzel a megtakarítással rendelkezők, a jobb módúak milliókat nyertek - ismét a bankok kárára, míg a valóban kiszolgáltatottak azóta sem kaptak érdemi segítséget. Szintén ezen az elven problematikus a Fidesz legfontosabb kampánytémája, a rezsicsökkentés: ugyanolyan arányban kapnak kedvezményt a magasabb keresetűek, mint a közmunkások. A rezsicsökkentés forrása a közműszolgáltatók profitja, ezt a kormány is elismeri, amikor a szolgáltatók nonprofittá tételének fontosságát hangsúlyozza.
A második Orbán-kormány gazdaság- és adópolitikájának másik alapelve is kirajzolódni látszik a fentiek alapján: nevezetesen, hogy a vállalatok kárára csoportosít át jövedelmet a kedvezményezett, magasabb keresetű társadalmi réteghez. A jövedelemátcsoportosítás azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: az elmúlt évek visszaesése és a tavalyi stagnálás után a fogyasztás várhatóan csak visszafogott mértékben bővül idén. A költségvetés továbbra is nagyon magas újraelosztási arányokkal készül: a megtermelt javas mintegy 50 százalékát szedi be a kormány és osztja újra. Ilyen mértékű elvonás mellett pedig sem a lakosságnak, sem a vállalkozásoknak nem marad befektethető vagy fogyasztásra fordítható tőkéjük.
A befektetési környezetet jelentősen elbizonytalanítja, hogy a kormány ad hoc adóintézkedésekkel sújtja a vállalati szektort. Mindezt annak érdekében, hogy a költségvetési egyensúlyt tartani tudja. Kérdés azonban, hogy milyen minőségűek ezek az intézkedések, hosszú távon milyen következményekkel, növekedési áldozatokkal járnak.
Feláldozták a növekedést
Ha végignézünk a második Orbán-kormány adóintézkedésein, jól látszik, hogy ezt az időleges költségvetési egyensúlyt kőkemény megszorításokkal érték el - persze segített az államosított magánnyugdíj-pénztári vagyon is. Emellett azonban egy sor új, fogyasztást terhelő adót vezetett be a kabinet, a meglévőeket pedig emelte. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) egy korábbi tanulmánya rámutat, hogy hosszú távon ez a módszer jár a legnagyobb növekedési áldozattal. Az IMF tanulmányának értékelése szerint a leginkább kedvező hatása a költségvetési kiadások csökkentésének van. Ezek azok a klasszikus megszorítások, amelyet a kormány többször, határozottan elutasított, és amelyek miatt - legalábbis a kormányzati kommunikáció szerint - nem tudott megállapodni egy újabb hitelszerződésről az IMF-fel.
Ilyen kiadáscsökkentések esetében a rövid távú növekedési és beruházási áldozatok csekélyek, hosszabb távon azonban kifejezetten pozitív hatással lehet számolni. Ennek oka, hogy a módszer nem veti vissza a beruházásokat. A kormány érve ez ellen az, hogy a politikai egyensúly azonban megbomlik a megszorítások hatására - mivel a lakosság azonnal érzi a megszorítások hatását saját pénztárcáján. A második Orbán-kormány ugyanígy a lakosság zsebéből veszi ki a költségvetési kiigazításhoz szükséges bevételeket, csak épp kerülőúton: például bankokon, telekommunikációs vállalatokon keresztül.
Négy év adóintézkedései és megszorításai
- egykulcsos adó bevezetése
- adójóváírás megszüntetése
- a minimálbér adómentességének megszüntetése
- béren kívüli juttatás adómentesen adható összegének csökkentése
- cafeteria megadóztatása
- munkavállalói járulékok emelése
- 32 ezer fő elbocsátása a közszférából
- munkahelyteremtés utáni adókedvezmények megszüntetése
- reprezentációs és üzleti ajándékok utáni adó
- cégautóadó emelése
- EVA kulcsának emelése 30 százalékról 37 százalékra
- kötelező kamarai regisztráció 5000 forint éves díjjal
- ÁFA-emelés 25 százalékról 27 százalékra
- illetékek emelése
- a termőföldből átminősített ingatlanok értékesítéséből származó 20 százalék feletti többlet 48 százalékos kulccsal kell adózni
- az ingatlanadó (kommunális adó) de facto bevezetése
- a kutyák és lovak kötelező chipezése
- a "chipsadó" bevezetése majd emelése és kiterjesztése
- alkohol és dohányáruk jövedéki adójának emelése
- gyógyszeripari különadó emelése
- pornóadó bevezetése
- kiskereskedelmi láncok különadójának bevezetése
- környezetvédelmi termékdíj bevezetése, majd emelése
- üzemanyagok jövedéki adójának emelése
- bioetanol jövedéki adójának 75 százalékos emelése
- autógáz jövedéki adójának 100 százalékos emelése
- az autópálya-díjak emelése, legrövidebb időszak 10 napra emelése
- baleseti adó bevezetése
- a táppénz lecsökkentése
- 30 napi táppénz után időarányos szabadság csökkentése
- a rokkantak ellátásának csökkentése, átalakítása, illetve megvonása
- szociális hozzájárulási adó bevezetése
- elektronikus útdíj bevezetése
- közműadó bevezetése
- tranzakciós illeték ("sárgacsekkadó") bevezetése, majd emelése
- betéti kamatok után 6 százalékos egészségügyi hozzájárulás bevezetése
- telekommunikációs adó
- "Matelcsy" bevezetése (percenként és smsenkén 2 forintos adó)
- bankadó bevezetése
- energiaszolgáltatók különadója
- pénztárgépek cseréje
- nyugdíjaskedvezmény részleges megvonása a távolsági buszokon és gyorsvonatokon
- közmunkások nettó fizetésének csökkentése 61 ezer forintról 49 ezerre
- munkanélküli-segély időtartamának 270-ről 90 napra, a szociális segély összegének 28 000-ről 22 000-re csökkentése
- egyetemi és főiskolai támogatások csökkentése
- tandíj de facto bevezetése
- pedagógusok munkaidejének de facto meghosszabbítása
- asztmás gyerekek emelt összegű családi pótlékának megvonása
- a Munka Törvénykönyvének munkavállalók számára kedvezőtlen módosítása
- végkielégítések 98 százalékos különadója
- mozgássérültek közlekedési támogatásának visszavágása
- élelmiszerlánc-felügyeleti díj bevezetése
és a felsorolás folytatható...
