Az 57 éves Takamacu Jaszuo nemrégiben búvárkodásba kezdett. Nem kalandvágyból, hanem azért, mert eltökélte, meg akarja találni a nagy földrengést követő cunamiban odaveszett feleségét. "Gyengéd, kedves nő volt, mindig mellettem volt testben és lélekben. Hiányzik belőlem az a hatalmas rész, amit ő testesített meg" - mondta az onagavai férfi az AFP-nek. Jukót majd 20 méteres hullám ragadta magával. "Nagy cunami" - ezt írta utolsó, már meg nem érkezett sms-ében. Ez úgy derült ki, hogy Jukó mobilját néhány héttel később megtalálták, ám az asszony holtteste azóta sem került elő. Onagavában több mint nyolcszázan estek áldozatul, 250 embert nem találtak meg.
Egy önkéntes csoport, a Nine tagjai péntek esténként felkerekednek Tokióból, s közösen elutaznak északra, hogy segítsenek az eltűntek felkutatásában - számolt be róla a Japan Times. Hétvégéiket arra szentelik, hogy a szerencsétlenül járt településeken átvizsgálják a tengerparti hordalékot. Árkokat ásnak, átszitálják a homokot, rengeteg háztartási eszközt, játékot, ruhadarabokat, elveszett családi fotókat is találtak, faházak darabjai kerültek elő. Azt tapasztalták, hogy a cunami nyomán a hordalékot egy-egy településtől valamivel délebbre sodorta vissza a partra a tengeráramlás. Ha csontokra bukkannak, beszolgáltatják a helyi rendőrségen, ahol megpróbálják azonosítani a maradványokat. Az önkéntes csoportot Midorikava Maszahiko alakította meg, miután elolvasta egy eltűnt kisfiú szüleinek twitter-üzenetét, amelyben a család könyörgött a hatóságoknak, hogy ne szüntessék be az áldozatok utáni kutatást.
Japán történetében ez volt az eddigi legnagyobb rengés, világszerte is csak öt erősebb földmozgást jegyeztek fel. Körülbelül hat percig tartott, s az észak-keleti partvidék több mint 400 kilométeres szakasza szenvedte a legnagyobb csapást. Szendai közelében, a tenger mélyén volt a földrengés epicentruma. Tokió csak minimális károkat szenvedett, ám az érintett térségben mintegy egymillió épület megsemmisült, s sok millióan maradtak áram nélkül. A városok nagy része már újjáépült, a cunami által letarolt partmenti kistelepülések azonban talán soha nem térnek magukhoz. Mintegy félmillió embert kellett kitelepíteni (hajszál híja volt, hogy a japán fővárost nem evakuálták), s majdnem 270 ezren még ma is ideiglenes szálláson élnek. A japán kormány öt évre szóló, 250 milliárd dolláros rekonstrukciós tervet fogadott el. A legsúlyosabb károkat elszenvedett térségek helyreállítása akár egy évtizedbe is beletelhet, a fukusimai atomerőmű körüli, 20 kilométer sugarú tilalmi zónába a kitelepített lakosok pedig életükben már nem költözhetnek vissza eredeti lakóhelyükre.
A túlélők jórésze poszttraumás stressztől szenved, különösen azok, akiknek reményük sincs arra, hogy visszakapják régi életüket. Fukusima tartományban mentálhigiénés központot hoztak létre a problémák kezelésére. A központban 2013 első félévében 3239 ember kért konzultációt, közülük 777-en konkrét betegségre panaszkodtak, 409 ember alvási panaszokkal jelentkezett, 277-en a mindennapi élet gondjai miatt idegeskednek. Több mint hatszázan ingerlékenység, hangulatingadozások miatt kértek segítséget, az ilyen panaszokkal jelentkezők száma megduplázódott az előző évhez képest. Nőtt az alkoholbetegek száma. Szakértők szerint korábbi földrengéseknél is hasonló tendenciát figyelhettek meg: a katasztrófa utáni zavarodottság egy idő után elmúlik, ám a mentális stressz hosszú távon kritikus mértékben felhalmozódik. Az Aszahi című lap adatai szerint a természeti csapás által leginkább érintett Ivate, Mijagi és Fukusima prefekturában 2973 ember halt meg 2011. március 11. óta stressz okozta fizikai és pszichiátriai megbetegedésben. Fukusima prefekturából 130 ezer embert kellett kitelepíteni, 1607 ember veszítette életét a földrengés és cunami következtében, s már több mint 1660 ember, jórészt idősek halálát kötik stressz okozta betegségekhez, fizikai-lelki kimerültséghez.
Három év elteltével már a harmadik japán kormányfő küszködik a fukusimai nukleáris katasztrófa következményeinek felszámolásával. Csernobil óta ez volt a világon a legsúlyosabb nukleáris baleset. Az üzemeltető cég, a Tepco erejét meghaladta a katasztrófaelhárítás, s egyre több adat derül ki arról, hogy az energiaszolgáltató cég vezetése valótlan adatokat tett közzé a tragédia súlyosságáról. Független mérések derítették ki, hogy két és félszer magasabb volt a sugárzás szintje annál, amennyit a Tepco bevallott. Az erőműben továbbra is csak teljes védőfelszerelésben dolgozhatnak a munkások. 2013 novemberében megkezdték a használt fűtőelemek kiemelését, de a 11 ezer fűtőrúd és a három leolvadt reaktormag eltávolítása optimális számítások szerint is 30-40 évbe telhet. Az egyik legsúlyosabb probléma, hogy naponta mintegy 400 tonna szennyezett hűtővíz elhelyezését kell megoldani. Ezt jelenleg hatalmas tartályokban tárolják az erőmű területén, de már többször észleltek szivárgást, s elismerték, hogy sugárszennyezett víz jutott az óceánba is.
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség küldöttsége 2013 végén járt legutóbb tényfeltáró úton Fukusimában. A NAÜ azt javasolta, hogy fenntartható megoldást kell találni a hűtővíz elhelyezésére. A Wall Street Journal szakértői vélemények alapján azt írta, ígéretes kísérletek folynak egy új víztisztító rendszerrel: az ALPS a trícium kivételével minden sugárzó anyagot képes kinyerni a vízből, amelyet ezután már kockázatmentesen a tengerbe lehetne ereszteni. A tokiói kormány tervei szerint föld alatti jégfallal szigetelnék el a három leolvadt reaktort, mások betonfalak építését szorgalmazzák. Több japán cég, köztük a Honda és a Hitachi fejleszt az atomerőmű leszerelését segítő robotokat, s Japán e területen a jövőben akár piacvezető lehet.
A Felkelő Nap országában az atombaleset után minden nukleáris erőművet leállítottak, de Abe Sinzo kormánya azon dolgozik, hogy azokat a reaktorokat, amelyek átmennek a szigorú biztonsági teszten, mihamarabb üzembe helyezzék. Tokióban az évfordulót megelőző hétvégén is több ezer ember - köztük a Nobel-díjas író, Oe Kenzaburo - tüntetett az atomerőművek újraindítása ellen.