Bekövetkezett az, amitől sokan tartottak, amikor az egykori megyei múzeumok városi kézbe kerültek. Legutóbb a győri Rómer Flóris Múzeum épülete került veszélybe, most pedig a tavaly nyár óta igazgató nélkül lévő Pécsi Janus Pannonius Múzeum (JPM) körüli botrányoktól hangos a város.
Másodszor fut neki az önkormányzat, hogy kiválassza a Ludwig Múzeumba távozott Fabényi Júlia utódját a helyi múzeum élére. Az ország egyik legjelentősebb magyar képző- és iparművészeti anyagával rendelkező Janus Pannonius Múzeum igazgatói pályázatát tavaly júniusban hirdették meg először. Hárman jelentkeztek, ám egyik pályamunka sem nyerte meg a zsűri tetszését, ezért azt eredménytelennek nyilvánították.
A város ebből a tényből nem vont le következtetést, tudomásunk szerint semmit sem tett, hogy megnyerjen jelentős múzeumi szakembereket, hogy pályázzanak. 2013. december 27-én újabb pályázatot írtak ki, melyre immár csak egyetlen jelölt, a korábbi megmérettetésen egyszer már kihullott Sáránszki Péter műgyűjtő adta be - a korábban elutasítotthoz képest mintegy öt oldallal kibővített - elképzeléseit.
Február hónap közepén össze is ült a bizottság, a szakmai oldalt a múzeum közalkalmazotti tanácsa, szakszervezete, és a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége (MVMSZ) képviselte. Bár formális szavazás nem volt, úgy tudjuk, ők nem támogatták Sáránszkit.
A múzeum munkatársai nem nyilatkoztak, ám a tekintélyes szakmai szervezet, az MVMSZ állásfoglalása lapunk birtokába került. A dokumentum megállapítja, hogy Sáránszki Péter pályázata három ok miatt érvénytelen: A jelölt nem csatolt a jogszabály által előírt szakirányú végzettséget igazoló oklevelet; Sáránszki nem rendelkezik továbbá a vonatkozó kormányrendeletben és a pályázati kiírásban is előírt, "az intézmény alaptevékenységének" megfelelő jogviszonyban szerzett szakmai gyakorlattal.
Sáránszki ugyanis a becsatolt dokumentumok szerint magángalériákban dolgozott korábban, mely csak kis részben érintkezik a múzeumok tevékenységével, legalábbis a gyűjtés, megőrzés, a leltározás, társadalmi hasznosulás tekintetében. Az már ezek után magától értetődik, hogy a jelölt egy harmadik jogszabályi előírást, az öt éves vezetői gyakorlat meglétét sem tudta igazolni.
A muzeológiai szakma értetlenül szemléli az ügyet, hiszen ha ezek a törvényi feltételek meglennének, akkor is összeférhetetlen lenne, hogy az ország egyik legjelentősebb magyar képzőművészeti anyagát gondozó múzeum élére egy műgyűjtő kerüljön. Hasonló jogos felháborodás övezete, amikor Hiller István Csák Ferencet nevezte ki a Nemzeti Galéria élére, holott az ő esetében nem ő, hanem szülei rendelkeztek műgyűjteménnyel.
Nehéz ugyanis kivédeni, hogy ne érvényesítse egy műgyűjtő a saját üzleti érdekeit az általa vezetett múzeum kiállítás-politikájában, gyűjteményezésében, műtárgycseréiben. Sáránszki pályázatából az MVMSZ szerint kiderül, hogy nem ismeri a Janus Pannonius Múzeum működését, olyan mondatok szerepelnek, minthogy " a lakosság, mint célcsoport eddig elhanyagolt területe volt a marketing munkának".
Szerinte a PMI-nek "aktívan be kell kapcsolódnia az országos és helyi pályázati rendszerbe" - holott a pécsi múzeum, a többihez hasonlóan ma nem tudna működni pályázati források kihasználása nélkül. Beolvasztaná az Amerigo Tot és Martyn Ferenc anyagot a Modern Magyar Képtárba, de egyetlen szót nem szól arról, hogy a végrendeletek, ajándékozási szerződések ezt lehetővé teszik-e?
Sáránszki korábban Kieselbach Tamás galériájában dolgozott, ám viharos körülmények között távozott. Kieselbach megkeresésünkre csak annyit mondott, sok szerencsét kíván neki. Próbáltuk eléri Sáránszkit is, de nem reagált megkeresésünkre.
A bíráló bizottság város által delegált tagjait azonban - úgy tudjuk - mégis őt szeretnék. Az önkormányzat a műgyűjtő kinevezéséhez kérte az emberi erőforrások miniszterének jóváhagyását, de a tárca kérédünkre kijelentete, nem támogatják a lépést. A törvényi határidő mindenesetre lejárt, február 25-ig el kellett volna elbírálni a pályázatot, az új vezetőnek pedig március 1-től már dolgoznia kellene.
Aki figyeli a nagy múltú pécsi múzeum körül történteket, annak számára egyáltalán nem meglepő, hogy a város egy múzeumi szaktudás és gyakorlat nélküli személyt akart a múzeuma élére kinevezni. A múzeum munkatársait is meglepte, hogy április közepétől Leonardo kiállítást nyitnak. A tervet állítólag a város és a múzeum gazdasági igazgatója Magyar Attila vitte keresztül.
Az önkormányzat állja a kiállítás 210 millió forintos költségét. Kértük a polgármestert, hogy közölje, ki döntött arról, hogy egy Magyarországon már részben bemutatott, semmiféle magyar hozzáadott értékkel nem rendelkező kiállítást ilyen horribilis összeggel támogasson a város, s milyen számítások alapján remélnek 150 ezer látogatót, s mint közérdekű adatot, kikértük a megkötött szerződést is.
Azt közölték, hogy a közgyűlés hozta a döntést, további kérdéseinkre nem kaptunk választ. Közérdekű adatkérelmünket azzal utasították el, hogy a kontraktus 16. pontja szerint a "a szerződés tartalma harmadik fél számára nem kiadható". Valójában az állami, önkormányzati szerződések esetében közérdekű adatok nyilvánossága az üzleti titoknál is előbbre való.
A kiállítást korábban Debrecenben mutatták be, ott is szerepelt Leonardo soha meg nem épült hatalmas lovas szobrának rekonstrukciója. Az akkor 280 millió forintba kerülő tárlatot valóban megnézték 160 ezren, de ez 2007-ben, a múzeumi boom csúcspontján, a válság előtt történt egy évek óta tudatosan építkező intézmény jól előkészített vállalkozásként.
Vidéken hasonló számokat senki nem produkált, Pécs 2010 eseménysorozatának egyik csúcspontja, a Munkácsy Trilógiáját bemutató tárlat is csupán 65 ezer látogatót vonzott. Ma már a fővárosban sem lehet ilyen számokat megcélozni, a nemrég zárt Caravaggio tárlat is "csupán" 130 ezer látogatót hozott.
A Janus Pannonius Múzeum vezetése és munkatársai decemberben a hírekből tudták meg, hogy 19 millió forintért egy árverésen megvásárolták minden idők legdrágább Zsolnay-műtárgyát. Holott a múzeumnak évek óta egy fillérje nincs műtárgyvásárlásra.
A pécsi polgármesteri hivatalhoz december 19-én elküldött, a napokban megismételt kérdéseinkre máig nem kaptunk választ, így például arra, hogy ki engedélyezte a kerámia megvásárlását, milyen szakvéleményre támaszkodva, s milyen forrásból finanszírozzák ezt? Ilyen botrányok után nem csoda, hogy magára valamit is adó szakember meg sem próbál JPM vezetésére pályázni.