"Egyetlen meccsből számottevő következtetést nem lehet levonni" - hangzott Pintér Attila értékelése a szerdai, 2-1-es vereséggel zárult debütálása után. A szakember hozzátette, ez a finn csapat a modern futball összes ismérvét felvonultató játékot nyújt, érződik rajta kapitányának két és fél éves munkája. "Ennyivel előrébb járnak nálunk" - szögezte le.
A sajtótájékoztatón azt senki nem kérdezte meg tőle, hogy novemberben mennyiben lesz különb a helyzet, akkor mitől lesz majd kevesebb a finnek előnye, de nyilván az lett volna a válasz, hogy az összetartások ezen is segíthetnek...
"A magyar válogatott ebben az összeállításban nem lépett még pályára. A mérkőzést mégis jól kezdtük, egygólos vezetésünknél több lehetőségünk is akadt, hogy eldöntsük a meccset. Érdekes módon az első félidőben szereztük meg a vezetést, amikor gyengébben játszottunk, és a másodikban találtak be a vendégek, pedig akkor nyújtottunk jobb teljesítményt.
Akadtak jobb és rosszabb teljesítmények, az egyenlítő találat előtt például a jobb oldali középpályásunk nem zárkózott vissza a finnek felfutó szélső védőjével, akinek a labdát mélységből beívelték. Ezzel együtt sokkal több pozitívumot láttam" - szögezte le Pintér.
Kapott egy olyan kérdést is, miszerint az első meccs utáni értékelése során korholt-e bárkit az öltözőben, amire fölöttébb földúlt lett, szerinte ez egy negatív kérdés, és az mégsem járja, hogy csak negatív kérdésekre kelljen válaszolnia. Holott az önmagáról kialakított imázs (keménykezű) alapján a fölvetést tekinthette volna akár relevánsnak is.
Pintér az oldalvonal mellett szokás szerint agilis volt, jobban mint néhány játékosa, az ígért ellenállhatatlanság, a küzdeni tudás
azonban egyáltalán nem érződött csapatán. A 13. percben talált Rudolf-gól után a gárda totálisan visszazárt, s az első félidő végéig az elhárítást maradéktalanul meg is oldotta, ám a fordulás után a látogatók nyomasztó fölénye gólokká érett.
Részint a cserék, részint a fáradtság okán nem sikerült kibekkelni a hátralévő időt. Pedig ez volt a terve, nem véletlenül próbálta meg megerősíteni Liptákkal a középpályát, jóllehet mind ő, mind kollégája, Mixu Paatelainen azt hangoztatta, az eredménynek nincs jelentősége.
A legnagyobb gondot egyébként az okozza, hogy maga Pintér is elhiszi, a magyar NB I-re támaszkodva ütőképes válogatottat tud összerakni. A honi élvonal - melynek csapatai a nemzetközi porondra kijutva legutóbb rekordidő alatt búcsúztak - azonban nem készíti fel a játékosokat efféle küzdelemre.
A lagymatag tempóhoz szokott labdarúgó semmilyen téren nem képes felvenni a versenyt azokkal, akik komolyabb ligákban pallérozódnak. Pintér elképzelése, miszerint addig nem lehet baj, amíg csapata nem kap gólt, tehát a védelemre kell helyezni a hangsúlyt, az egyetlen járható út - lenne.
Csakhogy a magyar futballisták még ehhez is szerény színvonalat képviselnek (a finnek jóval többet birtokolták a labdát, sokkal kezdeményezőbben léptek színre). A támadások még roppant esetlegesek voltak, s ha Pintér ki is tudja majd javítani a hibákat, komolyabb rivális a magyar ellenakciókat, félő, játszi könnyedséggel akadályozza majd meg.
Maradjunk annyiban: a kilátások nem túl rózsásak, de legalább a debütálás megtörtént.
