Az elemzés rámutat, hogy Magyarország nettó nemzetközi befektetői pozíciója (NIIP) 2009 óta folyamatosan és jelentősen javul, de továbbra is a GDP 99 százalékának megfelelő mínuszban van. A javulást a bizottság a folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg többletének tudja be, amelyet a nyomott belső keresletre, az országba érkező egyre több uniós forrásra vezet vissza, miközben megjegyzi, hogy az exportpiaci növekedésben Magyarország elmarad a régió többi országától. Ezt a közelmúlt autóipari beruházásai javíthatják ugyan, de ahhoz nem elegendőek, hogy tartósan az ellenkező irányba billentsék a mérleg nyelvét - teszi hozzá az elemzés.
Sérülékenységi tényezőként azonosítja a brüsszeli testület a háztartások és a vállalkozások eladósodottsági szintjét is, amellett, hogy rámutat, hogy a magánszektor hitelállományának csökkenése sorozatban ötödik éve tart, ami szintén javítja a nettó nemzetközi befektetői pozíciót. A bizottság arra is rámutat, hogy hitelpiac keresleti oldalát a pénzügyi válság előtt felvett hitelek, és a hitelállomány leépítése fogja vissza, míg a kínálatot a csökkenő kockázatvállalási hajlandóság, a külső finanszírozás magas szintje, valamint a banki környezet romlása mérsékli.
Külön kiemeli a bizottság, hogy aggodalomra ad okot a pénzügyi szektor helyzete. A brüsszeli testület egyrészt megjegyzi, hogy az ágazat tőkésítési szintje megfelelő, és likviditási helyzete is viszonylag erős, másrészt úgy értékeli, hogy a problémás hitelek magas aránya és a magas szabályozási és adóterhek nem ösztönzik megfelelően a bankokat, hogy fokozzák hitelezési tevékenységüket. Brüsszel megítélése szerint a jegybank növekedési hitelprogramja átmeneti megkönnyebbülést jelent a kis- és közepes vállalkozások számára, amelyek így finanszírozási forráshoz juthatnak.
Következő egyensúlytalansági tényezőként a továbbra is magas államadósságot nevezi meg az Európai Bizottság, amely rámutat, hogy az egyszeri intézkedések a bruttó hazai termék (GDP) körülbelül 7 százalékával csökkentették ugyan az államadósságot, és a strukturális mérleg is lényegesen javult, az államadósság aránya mégis 2009 óta 80 százalék körüli szinten stabilizálódott a GDP-hez képest. A bizottság rámutat arra is, hogy az adósságon belül is növeli a makrogazdaság sérülékenységét az, hogy a kötelezettségek mintegy negyedét rövid távon meg kell újítani, valamint, hogy az adósság után a GDP négy százalékának megfelelő kamatot kell fizetni. Mindemellett Brüsszel a magyar államadósság lassú csökkenésére számít.
A mélyreható elemzés szerint a gyenge növekedési kilátások is lassítják a makrogazdasági egyensúlytalansági tényezők megszűnését. A nagyobb növekedési potenciál indirekt módon is csökkentené ezeket a tényezőket - húzza alá a brüsszeli testület.
Elemzésében a bizottság javaslatokat is tesz. Az export növelése érdekében kívánatosnak tartaná a közvetlen külföldi tőkebefektetések növelését és a kivitel értékének fokozását, elsősorban a nagyobb hazai hozzáadott érték révén.
A pénzügyi szektorban Brüsszel elképzelhetőnek tart egy végleges adósságkönnyítő programot a fizetésképtelenné vált adósok számára, amelyet olyan intézkedésekkel párosítana, amelyek mérséklik az ebből fakadó erkölcsi kockázatokat, az intézkedés egyszeri és megismételhetetlen voltát hangsúlyoznák, nem ösztönöznének a hitelek törlesztésének abbahagyására, ugyanakkor Brüsszel ezzel párhuzamosan a bankokra nehezedő terheket is csökkentené. Ehhez kapcsolódóan a bizottság a pénzintézetek számára javítaná a tőkefelhalmozás és a portfólió-tisztítás lehetőségét is, hogy újra javuljon a hitelezési tevékenység.
Emellett a brüsszeli testület kiszámíthatóbb, versenyképesség-orientált politikát tartana indokoltnak, és úgy véli, hogy az üzleti hangulat további javítását segítené, ha a jelentős szakpolitikai intézkedéseket megelőzően kötelező lenne az egyeztetés az érintettekkel. A bizottság úgy látja, hogy lehetne egyszerűsíteni a társasági adóztatás rendszerén, a versenyképességet pedig munkaerő-piaci reformokkal és az energiaárak fenntarthatóbb rendszerének kialakításával is növelné.
A pénzügyi konszolidációval kapcsolatban az Európai Bizottság arra az álláspontra helyezkedik, hogy a növekedést jobban támogató kiigazításra volna szükség, kisebb mértékben kellene a bevételnövelésre összpontosítani, és nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a kiadások visszafogására.