Néhány esztendeje Orbán Viktor kormányfő, a Fidesz elnöke még ellenfélként tekintette Oroszországot. A jelenlegi kormányzat az óriásbirodalomra már mint legjobb gazdasági partnerére tekint. Ez látszik a január 14-én aláírt, a Paks II. atomerőműről szóló megállapodás aláírásából is. Vlagyimir Putyin orosz elnök novo-ogarjovói rezidenciáján - Orbán Viktor jelenlétében - Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter és Szergej Kirjenko, az orosz állam tulajdonában lévő Roszatom elnöke szignálta a megállapodást.
Ennek értelmében 21 esztendeig, 2025 és 2046 fizetjük majd vissza a paksi atomerőmű bővítésére felveendő, 10 milliárd eurós hitelt. A háromezer milliárd forintnyi kölcsönből durván a kétszerese lesz, mire visszafizetjük.
A megállapodás elején elégedettséggel veszik tudomásul „a Magyar Népköztársaság Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánya és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége közötti, a Magyar Népköztársaság területén létesítendő atomerőmű építése során folytatandó együttműködésről szóló, 1966. december 28-án kelt Egyezmény sikeres végrehajtását”. Vagyis az előzetes, alapos vizsgálatok nélkül megkötött mostani paktum nem más, mint az 1966-ban megkötött nukleáris egyezmény folytatása.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy ha a 21. század legjelentősebb gazdasági egyezményének tartjuk a Paks II.-szerződést, akkor - a már az egyezményben is rögzített - régi barátság folyományaként az eddiginél nagyobb mértékben megnyílnak-e az orosz piacok a magyar áruk és szolgáltatások előtt. Ha igen, akkor milyen feltételekkel?
Az általunk megkérdezett szakértők egybehangzóan állították: a Paks bővítéséről szóló egyezmény magyar kezdeményezésre, és nem valamely orosz diktátum hatására született meg, noha az is tény, a Roszatom ajánlkozott az üzletre. Oroszország nem presszionálta a Fidesz-kormányt, Orbán Viktorék mégis mérlegelés nélkül döntöttek a Roszatom mellett. Az oroszok úgy vélik tehát, ők nem kértek szívességet, így a magyar áruk és szolgáltatások kivitele számára sem jelent előnyt az ügylet. Az oroszok részéről az ideológiai elkötelezettség igénye már réges-régen a múlté.
Magyarország számára - a "keleti nyitás" orbáni szlogenjétől függetlenül - az Orosz Föderáció, mint kereskedelmi partnerország a második-harmadik, az Európai Unión kívüli államok között az első helyen áll. Ugyanakkor Magyarország az Orosz Föderáció partnerországainak rangsorában a 18. helyen áll. A pozíció nem stabilitására nincs garancia: 1 százaléknál alig nagyobb mértékű részarányunkat más ország könnyen behozhatja, de mi is előrébbre léphetünk.
Az orosz birodalmat a gazdasági válság rákényszeríttette arra, hogy belássa: gazdaságának stabilitása főként az energiahordozók iránti kereslettől, és azok árának változásától függ. Ezért az orosz kormányzat célul tűzte ki a régóta halogatott minőségi változtatások megvalósítását a gazdaságban, az innovációs és technológiai fejlesztéseket.
Gyakran említik meg az Oroszországgal gazdasági kapcsolatokat építeni szándékozók, hogy eredményt elérni csak korrupció révén lehet, a magánszféra is úgy működik, mintha állami irányítás alatt állana. Közismert tény, hogy az ország több mint 80 régiójának vezetője (kormányzója) jelentős befolyással bír a nemzeti fejlesztéseket, beruházásokat illetően.
Ezt erősítette meg érdeklődésünkre Füzesi Attila is. Az elsősorban a kis- és közepes (kkv) vállalkozások oroszországi piacra jutását elősegítő Creative Expert Consulting (CEC) Kft. ügyvezetője több évtizedes oroszországi tapasztalatra tett szert, mielőtt visszatért Budapestre. Tapasztalatai szerint a kkv-knek kicsi az esélyük arra, hogy önállóan megvessék a lábukat ezen a piacon. Ezért egy "felvezető cégre" van szükségük, a CEC éppen ezt a szerepet kívánja betölteni. Csak az lehet eredményes, akinek kellő helyi tapasztalata van. Kapcsolati tőke és orosz nyelvtudás nélkül reménytelen kijutni az orosz piacra.
A CEC-nek is vannak helyi képviselői Oroszországban és Kazahsztánban. Amíg egy üzleti ajánlattól eljutnak a szerződésig, addig gyakran egy-másfél év is eltelik. A kicsiknek megvan az az előnyük, hogy ebben a szegmensben nem kell a korrupcióval számolni. Az általuk közvetített árucikkek igen széles skálát ölelnek fel, a parkettától a bányagépekig és a kesztyűtől a tökmagig. Az Oroszországban a lábukat már korábban megvetett "magyar multik", például az OTP, a Mol vagy a Richter persze nem igénylik "felvezető cég" közreműködését.
Kicsinek vagy nagynak egyaránt kedvező most a gyenge forint. A két ország közötti kereskedelmet a kölcsönös előnyök és nem a diktátumok vezérlik - így foglalta össze véleményét Deák András. A Magyar Külügyi Intézet külső munkatársa is utalt arra, hogy a "magyar multik" mellett kevesen tudnak piacra lelni Oroszországban. A birodalomba csak versenyképes és jó minőségű árut lehet exportálni. Silány termékkel ne is próbálkozzon senki.
Az összességében alacsony volumenű exportunkat egy-egy termékcsoport képes "megdobni", ilyenek voltak korábban a komáromi Nokia-gyár mobiltelefonjai, amelyek a teljes magyar kivitel egyharmadát adták. Nehézséget jelent a magyar cégek számára, hogy a mennyiségi igényeknek csak kevés magyar cég tud megfelelni. Ez az akadálya annak, hogy például az oroszok által igen kedvelt magyar borok nem hódítanak.
A Csányi Sándor érdekeltségébe tartozó Bonafarm egyre fejlődő dél-dunántúli szarvasmarhatelepe és az ehhez kapcsolódó feldolgozóipari kapacitás jó példája annak, hogy egy cég képes alkalmazkodni a külföldi, jelentős mértékű igényekhez. Deák András szerint azonban ilyen vállalkozás legfeljebb egy-kettő lehet Magyarországon. Az OTP térnyerése is biztatóan indult Oroszországban, olyan személyi hitelfajtákat kínáltak fel a háztartásoknak, amelyekről korábban legfeljebb csak hírből hallottak. A Richter, amely évtizedek óta van jelen Oroszországban időben ismerte fel, hogy az egyre öregedő lakosságnak több gyógyszerre van szüksége. Üzemük működik Oroszországban is, így a mennyiséggel sincs gondjuk.
A Magyarországra érkező energiahordozók 90 százaléka Oroszországból származik. Ez hátrány és előny is, egyrészt kiszolgáltatottak vagyunk, ugyanakkor jelentős partner is. Az oroszok is tisztában vannak azzal, hogy ha nehézségek és jelentős költségráfordítások árán is, de léteznek alternatív megoldások is.
Gondban a rubel
Egy nemzeti deviza megvédése költséges mulatság, már csak azért is, mert gyakran az intervenció eredménytelennek bizonyul. Az orosz központi banknak mindenesetre nagy gyakorlata van rubelvédésben.
Nagyjából 10 milliárd dollárt költhetett el hétfőn devizatartalékaiból az orosz jegybank a rubel védelmére - állítják orosz devizapiaci kereskedők. Ez a jegybank teljes, 493,4 milliárd dolláros arany- és devizatartalékának közel 2 százalékának felel meg, ami egészen tekintélyes hányadnak számít.
A jegybank a devizatartalékok egy részének eladásával igyekszik fékezni a rubel gyengülését, miután az orosz fizetőeszköz óriási mélyrepülést szenvedett el a befektetők tőkemenekítése miatt. Az orosz jegybank az intervención túl 1,5 százalékpontos kamatemelést is végrehajtott hétfőn, hogy megfékezze a tőkekivonást, és a rubel gyengülését. Az erőfeszítések nem sok eredményre vezettek, a rubel továbbra is történelmi mélypontja körül mozog az euró és dollár ellenében. A rubel árfolyama az év eleje óta mintegy 8 százalékkal vesztett az értékéből. A rubel megállíthatatlanul gyengül a dollárból és euróból álló devizakosárhoz képest.
A devizakosár úgy működik, hogy határértékeket állapítottak meg, a rubelnek ezek között kell maradnia. A határértékeket éppen ezen a héten emelte meg az orosz jegybank, mégpedig 5 kopejkával, így a sáv 35,15 és 42,15 rubel közé került a devizakosárhoz képest. A mechanizmus úgy működik, hogy amint 350 millió dollárt költenek a rubel védelmében, akkor mindig 5 kopejkával emelnek.
Az oroszok éppúgy megszenvedik azt is, hogy az amerikai szövetségi jegybank szerepét betöltő Fed tavaly december óta fokozatosan zárja el pénzcsapját, mint a feltörekvő országok mindegyike, köztük Magyarország is. (Decemberben és januárban 10-10 milliárd dollárral csökkent az amerikai, gazdaságélénkítő célú eszközvásárlását, amelynek volumene ezzel havi 65 milliárd dollárra mérséklődött.)
Magyarország a húsbeviteli tilalom feloldásában reménykedik
Még nem lehet tudni, hogy mikor oldja fel Oroszország az élő sertés, a sertéshús, valamint a sertéshúsból készült termékek importtilalmát.
Az egyeztetések az orosz hatóságok és az Európai Unió illetékesei között - a hírek szerint - a végükhöz közelednek, és márciusban meg is születhet a régen várt megállapodás.
Kardeván Endre vidékfejlesztési államtitkár ennek kapcsán arról nyilatkozott, hogy az lehet a jó megoldás, ha az importtilalom csak azokra a régiókra vonatkozna, ahol a sertéspestis felütötte a fejét. Ahol viszont erre nem volt példa, legyen az egy egész ország vagy régió, ott az engedélynek legfeljebb már csak az orosz hatóságok követelményeinek való megfelelés, illetve a vámkövetelmények betartása lehet az akadálya.
Február végén Oroszországban, a kiválasztott állattartótelepeken, vágóhidakon, állami laboratóriumoknál és a felügyeleti hatóságoknál vizsgálódtak a felügyeleti hatóságok. Abban az esetben, ha ezt eredményesnek ítélik meg, akkor a magyar élősertés- és sertéshúsexport előtt ismét megnyílhatnak a lehetőségek. Ezzel Magyarország ismét visszakerülhet a az engedélyezési listára.
Ha ez valóban megtörténik, akkor március közepén felszállhat a fehér füst, és elindulhat a kivitel. Most már csak az a kérdés, hogy hazánkkal kivételt tesznek-e. Szakértők szerint a korlátozás egyedi feloldásának kicsi az esélye, de a magyar Vidékfejlesztési Minisztériumban minden esetre reménykednek.
