Hol volt, hol nem volt élt egy János nevű gyermek valahol Európában. Felcseperedett és dolgozni kezdett. Volt ennek a Jánosnak egy sajátos szokása: szerette a közmondásokat. Az első ilyen közmondás, amely iránymutatást adott neki, a "segíts magadon, az Isten is megsegít" volt. Megfogadta János a közmondást és szorgalmasan gyűjtögette magának a betevőre valót. Araszolt János előre a ranglétrán és hipp-hopp államtitkár lett belőle. Mondták is neki a beosztottjai, hogy János, olyan éles az eszed, mint a lézer. Tusta ezt ő maga is, hiszen az országért és a népért dolgozott. És az ország és a nép nem várhat. Ezért János lézerblokkolót szereltetett az autójába, így lett ő a Lézer János. Úgy gondolta, hogy mostanra eljött az idő és ezután ő is kigondolhat mondásokat. Röpke idő alatt már jött is az első: "mindenki annyit ér, amennyije van". Eme korszakos mondását Lézer Jánosunk azután mondta, hogy rápislantott a bankszámlájára. Konstatálta, hogy sok milliós összeg szerepel rajta, így nyugodtan hátradőlve székében elmerengett azon az abszurd tényen, vannak olyan semmirekellő senkiháziak, akik nem tudnak megélni havi 47 000 forintból. Pedig ezt Zsiga Marcell képviselő társa kétszer is kijelentett a TV nagy nyilvánossága előtt. Belügyünk védelmezője, Pintér Sándor még egy kecskét is hozzátett a 47 000 mellé, mint amelynek bírtokosa már a Kánaánban érezheti magát. Lézer János megnyugodott. Ha Zsiga Marcell és Pintér Sándor kinyilatkozta, hogy azok az egyedek, akik annyit is érnek, megkapják a nekik járó juttatásokat (47 ezer és pláne még egy kecske is), akkor minden rendben van. Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. De Lézer Jánost nem hagyta nyugodni a haza további sorsa. Arra az elhatározásra jutott, hogy egy újabb közmondásának megfogalmazásával tud segíteni az "elmúltnyolcéves" szoclib rezsim kárvallottjain. Rögtön a CBA áruházban egy magyar "árú" felirattal megjelölt alkoholtartalmú terméket (Henessy konyak) vásárolt és azt elfogyasztva megalkotta az ars poeticáját jelentő második közmondást. Természetesen e gondolat megfogalmazása során szeretett vezetője örökbecsű mondása lebegett a szeme előtt: "Ne mi nyerjünk a legtöbbet" - mondta O. V. a "nem" taggyűlésen. Lézer János pár percig könnyezve ült, majd rögzítette magában a nyilvánvalót: amit a vezér mond, az meg van mondva. A Vezér dogmaként idézett mondata után Lézer János új közmondása így szólt: "Ne csak mi nyerjünk, maradjon a rokonoknak is valami". Lézer János nem is habozott; rögtön
Popini Zoltán
