Legalább másfél száz éve van műsoron, szót sem érdemelne ha… nem a miniszterelnöki hivatalt vezető államtitkár mondta volna. Lázár a magyar-zsidó együttélést látja veszélyben, mert a Mazsihisz sarkára állt a holokauszt emlékév tervezett, illetve már megtörtént eseményei kapcsán. Úgy is mondhatnánk, hogy még másfél milliárd forint ellenében sem volt hajlandó hallgatni.
A vitáról már minden elhangzott és mindennek ellenkezője is, nem érdemes folytatni. Lázár János kijelentése azonban új és meglepően éles fényt vetett a kormány és a Fidesz valódi gondolataira. Világossá tette, ami eddig homályosnak tűnt.
Aki a magyar-zsidó együttélést, megosztást emleget, egyértelműen azt állítja, hogy két csoportról van szó: egyrészt zsidókról, másrészt magyarokról. Nos, ez a nézet mérgezi másfél évszázada a közvéleményt, ez ellen léptek fel a magyar gondolkodók legjobbjai és ennek cáfolatával voltak kénytelenek foglalkozni a magyar zsidók legkülönbjei.
A történet jóval a befogadás, az egyenjogúsítás, az ú.n. "asszimilációs szerződés" megkötése előtt kezdődött. Talán 1848-ban, amikor a magyar zsidók tömege (közöttük dédapám) nemzetőrnek állt. Az elmúlt százötven évben sokszor: a XIX- XX század fordulóján, , majd az első világháború időszakában, azután 1945-ben, 1956-ban, végül a rendszerváltás időszakában azt hitték - azt hittük -, hogy a téma egyszer és mindenkorra lezárult, elévült. A magyar zsidók zsidó magyarok. Pont. Nem együtt élünk, hanem egyek, azonosak vagyunk. Talán másképp vagyunk azonosak, mint a magyar palócok, székelyek vagy kerékpárosok, de nem teszünk különbséget és - magától értetődő - nem tűrhetjük, hogy mások különbséget tegyenek.
Így gondoltam magam is, amióta az eszemet tudom, akkor is, ha jó okom volt az ellenkezőjére. Tényként írom le: 1945 óta egyetlen kormány sem állított mást. Lehet, hogy másként gondolták, de nyilvánosan sohasem mondtak mást. Nos, ennek vetett véget tavaly Orbán Viktor beszéde a Zsidó Világkongresszus budapesti ülésén.
Valószínűleg jót akart, biztosan jó színben akart feltűnni, amikor ünnepélyesen bejelentette, hogy a magyarok megvédik a zsidókat, e célból kölcsönözte az amerikai és nyugat-európai politikusok szótárából a zéró tolerancia kifejezést. Csak éppen azt nem érezte, hogy szóhasználata ellenkezőjét is jelentheti annak, amit ünnepélyesen deklarál.
Félreértéseket elkerülendő megismétlem, amit már néhányszor leírtam. Se Orbán Viktort, se Lázár János, se a Fidesz más hangadóit nem tartom antiszemitának. Az antiszemitizmus ugyanis pontosan körülírható nézetrendszer, elvekre, posztulátumokra épül. Orbánnak és politikus társainak handabandázásaik ellenére sincsenek komolyan vehető és így elemezhető elveik.
Nem nézeteiből, hanem karakteréből fakad, hogy saját magát azonosítja a nemzettel, következtetésképpen a napi politikai szempontok alakulása szerint ő dönti el, ki tartozik a nemzethez és abban milyen helyet foglalhat el. És ezt veti el egyre szaporodó ellenfeleinek tábora.
Ha jól jellemzem Orbán karakterét, ebből sok minden következik a Sorsok Házától Paksig és így tovább. Például, amit emlékezetpolitikának neveznek. Már a kifejezésen is érdemes eltűnődni; nem ismerek még egy európai országot, ahol használnák. Ha a viccek szintjére egyszerűsítem - mi mást tehetnék? - ebből az következik, hogy a miniszterelnök nem csak azt dönti el, mi lesz a következő 50-100 évben, hanem azt is, mi volt az előző száz esztendőben. És ha már eldöntötte, nincs fellebbezés. Mondhat Elie Wiesel, Randolph L. Braham, a Tudományos Akadémia, a Szépírók Társasága, a MÁV, a HÉV, a komáromi rév amit akar, ennek nincs jelentősége.
A nemzet fejével gondolkodó és nevében szólaló kormányfővel ellenkezni annyit tesz, mint megosztani a nemzetet. Ez volt és maradt a Mazsihisz egyetlen hibája. Tegyük hozzá, hogy pontosan és egyszersmind diplomatikusan fogalmaztak, nem hirdettek bojkottot és nem mondták, hogy visszaküldik a pénzt. Ezzel szemben az emberi forrás minisztere, majd maga a miniszterelnök mindent megtett, hogy elkenje a valódi problémát. Meghallgatják a szemben ülőt, majd úgy tesznek, mintha semmit sem hallottak volna. Szakály és a Sorsok Háza marad, az arkangyal nem márciusban, hanem csak májusban költözik a Szabadság térre.
Fogalmazhatnék, ahogy mostanában dívik, sarkosabban is. De ugyanaz derülne ki. Nincs itt szó semmiféle párbeszédről, csupán egyetlen akaratról, amelyet tucatnyi segéd szolgál ki és magyaráz. De a kommentárok a szövegen nem változtatnak.
Lázár Jánost ellenfelei is tehetséges politikusnak, sokan Orbán Viktor lehetséges utódjának tartják. Minden ellenszenvem fenntartva megismétlem harmadszor: nem antiszemita. Franco, Salazar, Idi Amin Dada se antiszemitaként szerepel a történelemkönyvekben.
De Isten mentsen attól az együttéléstől amit Lázár magyarok és zsidók között kilátásba helyez. Én ugyanis feleségemmel, kutyámmal, macskáimmal és madaraimmal élek együtt. Egyébként csak élek, ott, ahol születtem és ahol, amennyire a családi emlékezet visszavezet, őseim éltek. Nem azért, mert itt élnem és meghalnom kell, hanem, mert itt érzem jól magam. Még így is.
