Amikor Lázár János ultimátumot emleget, elfelejti, hogy nem a Mazsihisz kezdte ezt, hanem a kormány intézett egymás után három, gorombábbnál gorombább hadüzenetet nemcsak a Mazsihisznek, hanem a társadalom józanabb többségének is. Mindhármat jól ismerjük: Schmidt Máriát nevezték ki a Sorsok Háza vezetőjének, botrányos "idegenrendészeti" kijelentése után nem váltották le Szakály Sándort és a kormány meghozta a német megszállási emlékműről szóló kormányhatározatát. Nem a Mazsihisz ultimátuma, hanem a kormány viselkedése teszi kudarcossá a holokauszt emlékévet.