A magyar állam 4,5 milliárd forintért vásárol a Szépművészeti Múzeum számára műtárgyat, a közgyűjtemény szerint a " jogügylet még nem zárult le." Múzeumi forrásaink cáfolták a sajtóban megjelent találgatást, miszerint Gustave Courbet Fehér harisnyás akt című képe volna az ügy tárgya meg.
Magyar művész munkája vélhetően nem lehet, hiszen eddig a legdrágább honi festményt, Csontváry Kosztka Tivadar Traui tájkép naplemente idején címűt 240 millió forintért árvereztek el. A 4,5 milliárd forint még nemzetközi viszonylatban is jelentősnek számít, magyar viszonyok között pedig bátran nevezhetjük történelminek. A dualizmus óta nem vásároltak ennyiért műtárgyat, műtárgyakat a magyar múzeumok.
Rég elmúltak azok az idők, amikor fix műtárgybeszerzési keret állt az intézmények rendelkezésére. A gyűjteménygyarapításra leginkább szponzori segítséggel (ami a válság óta nem nagyon járható út) vagy a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) kollégiumi pályázatai, vagy miniszteri keret segítségével van mód.
Az NKA 2012-ben 133 millió forintot, 2013-ban 117 millió forintot adott különböző közgyűjteményeknek műtárgyvásárlásra, ám ebbe nem csupán művészeti tárgyak szerepelnek.
A képzőművészet területén - ezen az összegen belül - három nagyobb forrás áll rendelkezésére, egy körülbelül ötven milliós keret a kortárs művek vásárlására, néhány 10 millió forintból gazdálkodik a közgyűjteményi kollégium, 2012-ben pedig ötven millió volt az Ithaka programra. Utóbbi a külföldön található, s a magyar művelődés-és tudománytörténet szempontjából jelentős hagyatékok és gyűjtemények megszerzésének, hazahozatalának és elhelyezésének céljára jött létre.
Így vásárolta meg a Petőfi Irodalmi Múzeum Dsida Jenő hagyatékát, vagy a Szabadtéri Néprajzi Múzeum az amerikai magyar emigráns közösség életmódját dokumentáló épület berendezését. Ha megnézzük az NKA legutóbbi döntéseit, néhány százezer forintos támogatásokat látunk.
2009-ben közel 300 millió forint összegben vásárolt a magyar állam Robert Capa mesterkópiákat az International Center of Photography nevű New York-i fotós intézettől. A Nemzeti Múzeumba került képekért irreálisan sokat adtunk, hiszen nem a művész által nagyított fotográfiákról, vintage-okról van szó, hanem a művész testvére által válogatott és nagyított kópiákról.
Legutóbb a Pécsi Janus Pannonius Múzeum vásárolt meg 19 millió forintért Virág Judit galériájából egy, az 1906-os milánói világkiállításon szerepelt, sokáig lappangó Zsolnay vázát. Az ügy azért volt botrányos, mert a múzeum vezetője, szakemberei csak pletykákból tudták, hogy megvásárolták minden idők legdrágább Zsolnay-műtárgyát.
A vételről politikusok döntöttek, máig nem világos, hogy a város miért, kinek a tanácsára döntött a vásárlás mellett, s milyen forrásból finanszírozta azt. A múzeumnak természetesen nem volt 19 millió forintja ilyen célra. 2012-es jelentésében az olvasható, hogy "a műtárgyállomány csak pályázati támogatás és ajándékozás útján gyarapodott".
A Ludwig Múzeum számára 60 ezer eurót, (18 millió forint) bocsát rendelkezésére a német alapítvány műtárgybeszerzés céljára. A legnagyobb vásárlásokat az elmúlt években a Szépművészeti Múzeum eszközölte, szponzori és állami támogatással. Saját erőből csak néhány milliós tételeket tudtak beszerezni.
Bartolomé Gonzales egy infánst ábrázoló portréját 60 millió forintért 2007-ben vette meg a múzeum, ugyanebben az évben Hantai Simon korai festményét is megvásárolták 20 millió forintért, csakúgy, mint Kokoschka Földes Andort ábrázoló rajzát is 4 millió forintért. Lucien Hervé 100 negatívja is vásárlás útján jutott a gyűjteménybe 2010-ben.
Az antik gyűjtemény egy Orpheust ábrázoló mozaikhoz jutott csaknem 30 millió forint értékben 2005-ben, melyet az Oktatási és Kulturális Minisztérium vásárolta meg, ugyanebben az évben jutott hozzá a múzeum egyiptomi gyűjteménye egy több ezer éves Varázsbothoz 12 millió forintért.
Bernard van Orley: Krisztus az olajfák hegyén című képét pedig a Magyar Nemzeti Bank támogatásával 2006-ban csaknem 70 millió forintért vásárolták meg.
A legnagyobb összegű vásárlás tavaly történt, ekkor 100 millió forintért állami támogatással jutottak hozzá egy óbirodalmi (i.e. 2200 körül) sírból származó, több mint két méteres reliefes faltöredékhez.
Két férfi arcképe
Ha az Esterházy képtár megvásárlását nem számítjuk, mindmáig a legnagyobb volumenű műtárgyvásárlás Pulszky Károly nevéhez fűződik. Az 1890-es évek első felében, parlamenti jóváhagyás nyomán kezdte meg a Szépművészeti Múzeum kollekciójának bővítését, csaknem 600 műtárgyat vásárolt Itáliában az intézmény későbbi igazgatója.
Ezek között Filippino Lippi, Lorenzo Monaco, Rembrandt, Dürer, Moretto da Brescia, Verrocchio, Giovanni della Robbia vagy éppen Luca Signorelli művei voltak. Ám a precizitás nem volt erős oldala. Pulszky Károlyt pénzügyi visszaéléssel vádolták meg, felfüggesztették állásából, vizsgálat indult ellene.
Az egyik kiváltó ok Piombo egyik festménye volt. Sebastiano del Piombo Ismeretlen férfiról készült képmását a milánói Scarpa-gyűjtemény aukciós kiállításán látta meg Pulszky 1895 őszén és azonnal meg is akarta szerezni. Meg volt győződve arról, hogy az életnagyságú álló alakot bemutató festmény Raffaello 1514 után festett műve, és a férfi arcvonásaiban a festő önarcképét vélte felfedezni.
Óriási összegért vásárolta meg a múzeum számára. Pulszky attribúciós tévedése nemcsak óriási felháborodást keltett a hazai közéletben, de politikai ellenfelei ezt ürügyként használták fel, amikor 1896 januárjában elmozdították hivatalából. A korabeli sajtó porig alázta Pulszkyt, a 'Piombo' név ekkor egyet jelentett a botránnyal és a korrupcióval amivel őt vádolták.
A teljesen hisztérikus közhangulat és a nemtelen támadások elől önkéntes száműzetésbe menekült, amelynek első állomása London volt, ahonnan Ausztráliába hajózott, és öngyilkos lett.