Mint kifejtette, néhány "kurzuslovag" kivételével a történészek egyetértenek, hogy a Horthy-rendszert súlyos felelősség terheli a II. világháború katonai és civil áldozataiért. Nem lehet úgy belekezdeni a holokauszt-emlékévbe, hogy "mindenről a németek tehetnek". Egyébként ezt pontosan tudják a kormány tagjai, akik külföldön másként beszélnek az 1944-es eseményekről, mint itthon.
Ott el tudják mondani, hogy az ország akkori vezetése nem csupán cserbenhagyta és kiszolgáltatta állampolgárai százezreit, de tevékenyen közreműködött az elpusztításukban. Itthon ellenben az alaptörvény preambulumába foglalták, hogy Magyarország 1944. március 19. után már semmiről sem tehetett – nagylelkűen elfeledkezve Európa legelső zsidótörvényéről, az 1920-as numerus claususról, az 1938-as, 1939-es és 1941-es zsidótörvényekről, az 1941-es kamenyec-podolszki mészárlásról, a frontra fegyvertelenül kivezényelt munkaszolgálatosok tömegeiről, a magyar közigazgatásnak és a csendőrségnek a deportálásokban játszott szégyenletes szerepéről, a zsidó vagyont az első lehetőség láttán elfoglalók gyalázatos viselkedéséről - sorolta Mesterházy.
Szerinte otrombaság volt kihagyni a megemlékezések megtervezéséből az egykori áldozatok leszármazottait. Ezért a választások után felálló új kormány az érintett közösségek bevonásával össznemzeti vitát kezdeményez majd a világháború európai befejezésének 70. évfordulóján, 2015 májusában felállítandó emlékműről. Nem lesz napi politikai célja, nem fogja átírni a történelmet, nem lesz rajta se sas, se turul. Szomorú lesz és megrendítő, mint az események, amelyekre emlékeznünk kell, hogy ne ismétlődhessenek meg - mondta.