A híradók készséges kamerái megörökítették, amint a miniszterelnök csütörtök reggel helikopterre szállt, hogy személyesen mérje fel az Ukrajnában zajló drámai események következtében kialakult határmenti helyzetet. Orbán Viktor látszatra felelősségteljes akciójának egyetlen szépséghibája, hogy tökéletesen értelmetlen volt. Mert a Kárpátaljára - legalábbis mindeddig - szerencsére nem terjedtek át az egyre keményebb kijevi összecsapások; ellenkezőleg: Ungváron a rendőrség és a belügyi alakulatok parancsnokai átálltak a Janukovics-rendszer ellenzékéhez, s valamennyi hírforrás megerősítette, hogy a magyarlakta területeken is teljes a nyugalom. A kormányfő tehát semmi rendkívülit nem láthatott odafentről - és ezt persze már akkor is tudta, mielőtt szemlére indult. A légi felderítés csupán a választási kampány attrakciója volt.
Ha Orbán igazán nyugtalankodna az ukrajnai polgárháború magyarországi kihatásai miatt, ahhoz egyébként sem kellene a magasba emelkednie: elegendő volna a forint egyre romló árfolyamára, illetve deklarált jobbkeze, Matolcsy György kamatcsökkentési szorgalmára figyelmeznie. Mert nyilvánvaló, hogy a kijevi dráma miatt a környező országok valutái is sebezhetővé váltak, és ilyenkor az érintett jegybankok különösen csínján bánnak a monetáris eszközökkel; magyarán szólva, nem éppen a kamatcsökkentésben látják a stabilitás megőrzésének zálogát.
Kivéve a most is "unortodox" felfogásban vezetett Magyar Nemzeti Bankot, amelynek monetáris tanácsa fittyet hány a nemzetközi helyzet "fokozódására", és rendületlenül azt kommunikálja ország-világ előtt, hogy a magyar gazdaság rózsás állapota márpedig megengedi a kamatvágást. Holott e hét kedd reggel már a józanabb Varga Mihály is hangot adott aggályainak, és éppen az ukrajnai fejleményekre - meg persze az amerikai FED likviditáscsökkentő programjára - hivatkozva úgy látta, hogy Matolcsyék igazán visszavehetnének az indokolatlan lendületből. Pedig akkor még csak 3O8-as euro-árfolyammal kellett számolni; mire másnap elértük a 315-öt, majd csütörtökre még némi korrekció után is bőven 31O felett maradt az árfolyam, a gazdasági miniszter szorongása mintha enyhült volna.
Váratlanul azt kezdte fejtegetni, hogy a költségvetést nem is terheli meg annyira a tervezett 297 forintos szint, és a mára kialakult, jóval magasabb árfolyam közötti különbség. De ha mégis mutatkozna némi hiány (az elemzések mintegy százmilliárdos (!) kieséssel kalkulálnak), akkor - úgymond - még mindig ott a büdzsé 22O milliárdos tartaléka, hát legfeljebb abból fedezzük. Holott, ha ennek az összegnek majd' a felét elviszi az árfolyamváltozás, az nemigen intézhető el egy ilyen vállrándítással.
Mert a dolgok még rosszabbra is fordulhatnak. Nem utolsó sorban a növekvő államadósság okozhat komoly gondokat, hiszen a befektetők vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon magas hozamok mellett lesznek hajlandók finanszírozni. És persze az sem igaz, hogy a gyenge forintnak köszönhető esetleges export-fellendülés kompenzálja a veszteségeket - hiszen a hazai ipar termékeiben jobbára meghatározó az importtartalom, amit viszont az itthoni gyártók nem tudnak megfizetni.
Mindent összevetve: a romló forint a gazdaság szereplőinek semmiképp sem kedvez; és akkor még a devizahitelesekről nem is beszéltünk. Mindenesetre Varga hirtelen letett arról, hogy a monetáris tanácsot továbbra is az államháztartás érdekeinek figyelembevételére buzdítsa, és ez a retorikai váltás egyedül a Legfelső Akarat beavatkozásával magyarázható: Orbán megint Matolcsy mellé állt. A Fidesz pedig diplomatikusan úgy nyilatkozott, hogy reményei szerint - mivel a magyar gazdaság fundamentumai erősek - a forint nemsokára magához tér, tehát a kormánypárt egyetért Varga Mihály bizakodó helyzetelemzésével.
Valójában mivel is? Mert az, hogy a gazdaság alapjai szilárdak, köztudottan nem igaz. És hasonlóképp alaptalan Varga "elemzői" optimizmusa, amely az ukrajnai helyzet gyors konszolidációját jövendöli. Éppen az ingatag forint bizonyítja mindkét megállapítás hiteltelenségét. Hiszen a piac látja az államadósság növekvő trendjét, ugyanakkor nem érti, mire alapozza lankadatlan kamatcsökkentését az MNB. Orbán tehát hiába mondja minden fórumon, hogy a forintárfolyam kizárólag a nemzetközi folyamatok következtében gyengült. Ha ugyanis a jegybank figyelembe venné a világpiac jelzéseit, éppen konzervatív monetáris politikával ellensúlyozhatná a kedvezőtlen hatásokat.
Annál is inkább, mert a szomszédban fenyegető polgárháború elhúzódása kivált óvatosságra inthetné. Hogy Ukrajna nem fog egyhamar konszolidálódni, az ma már nyilvánvaló; és ha az ottani nyugati befektetési alapok veszteségeket szenvednek, kerülni fogják a környező, bármilyen más szempontból bizonytalan országokat is. Orbán Viktornak tehát nem szabadna eltűrnie, hogy a kormány gazdasági célkitűzéseinek támogatását oly büszkén vállaló MNB-elnök folytassa felelőtlen kamatpolitikáját.
Még akkor sem, ha erre a vabank játszmára korábban épp tőle kapott megbízást.
