Az Orbán-kormány korlátozta az igazságszolgáltatás függetlenségét, a véleménynyilvánítás szabadságát, az egyéb demokratikus alapjogokat, és megkurtította az Alkotmánybíróság jogköreit - olvasható a Bertelsmann Alapítvány 129 országra kiterjedő elemzésében.
Mint írták, az önkényes intézkedések nem voltak összhangban a demokratikus alapértékekkel, a kormány törekvéseit az "agyoncentralizálás" jellemzi és nem tartja tiszteletben a fékek és egyensúlyok rendszerét, továbbá demokratikus vita helyett demagóg kommunikációt folytat. A jelentés megállapítja, hogy a kormány a politikai hatalom mellett a gazdaság és a kultúra felett is átvette az irányítást, s tudatosan terjeszti a Horthy-kultuszt. A kormányzat döntéseit a pénzügyi elit, a határon túli szervezetek és egyházi személyiségek befolyásolják. A jogi bizonytalanság ugyanakkor nagy a gyakran változó törvények miatt - írja a Bertelsmann.
A jelentés részletesen foglalkozik Magyarország demokratikus átalakulásával, megemlítve, hogy a 2000-es években jelentősen nőtt az életszínvonal, s a szegényebb rétegek is jobban éltek. A 2010-es kormányváltás, a "fülkeforradalom" után azonban sok tekintetben megváltozott a helyzet. Támadások érték a roma kisebbséget, "a Jobbik félkatonai csoportja, az (Új) Magyar Gárda erőszakos összetűzéseket provokált ki", de más kisebbségek is zaklatás és gyűlöletbeszéd célpontjaivá váltak. 2012-ben pedig "egy szélsőjobboldali képviselő" felszólította a kormányt, vegye számba a zsidó parlamenti képviselőket, ők ugyanis "nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek". A jelentés a későbbiekben megjegyzi, a Fidesz tolerálta a Jobbikot, időnként együtt is működött vele. Az állam ugyan világinak nevezi magát, de egyházi képviselők tettek politikai nyiltakozatokat a kormánypártok mellett, s templomokat használtak fel politikai célból. Az egyházak eközben - lojalitásukat méltányolva - jelentős állami támogatásban részesültek. Visszatért a "keresztény kurzus", ugyanakkor visszaszorították a kisebb egyházi csoportokat.
A Fidesz érdekei szerint
A jelentés szerint az új törvényhozás legfontosabb intézkedése a választási törvény elfogadása volt 2011. december 23-án. A jogszabályt a saját érdekei szerint dolgozta ki a Fidesz, megváltoztatta a választókörzetek határait, betiltotta a politikai reklámot a közmédiában és a választásra való regisztrációra akarta kötelezni a választókat, ezt a rendelkezést azonban megsemmisítette az Alkotmánybíróság (Ab). Ami a véleménynyilvánítás szabadságát illeti, a kormány szócsövévé tette a közszolgálati médiát, amelyet a Fidesz által uralt médiahatóság ellenőriz. A 2010 decemberi médiatörvényt, amely egy sor korlátozást tartalmaz, az EU, az EBESZ és az Európa Tanács is élesen bírálta. Bár a hatalmas nemzetközi felháborodás hatására 2011 márciusában módosították a jogszabályt, egy részét pedig az Ab megsemmisítette, mindez nem változtatott a kormányzat törekvésein.
A Bertelsmann szakértői igen kritikusan írnak az új alaptörvényről. Megállapítják, hogy az Orbán-kormány 2011 áprilisában az ellenzék jóváhagyása nélkül olyan alkotmányt fogadott el, amely a kormánypártok a nacionalista-konzervatív alapelveit rögzíti. A jelentés emlékeztet arra, hogy a Velencei Bizottság többször szólította fel a kormányt az alkotmány módosítására.
Nem működik a hatalmi ágak szétválasztása, a Fidesz-vezette kormányzat ki akarta sajátítani a hatalmat azzal, hogy egy sor független intézmény és ellenőrző testület felett vette át az ellenőrzést - írja a dokumentum. Az Orbán-kormány saját embereit ültette az Állami Számvevőszékbe, az ügyészségre és a Monetáris Tanács helyeire. A bíróságok függetlenségét nem garantálják, s a kinevezéseket úgy alakítják, ahogy az a Fidesz érdekeinek megfelel.
A jelentés megjegyzi, a Fidesz szabad kezet adott magának az Ab tagjainak választásánál, miközben 2010-ig konszenzus alapján jelölték a bírákat. Hozzáteszik, több, a Fidesz által választott alkotmánybíró nem is rendelkezik alkotmányjogi ismeretekkel. 2011 decemberében Handó Tündét, Szájer József fideszes EP-képviselő feleségét választották az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot (OIT) felváltó Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökévé.
A Kúriánál - amelynek élére 2012. január 1-jén Darák Pétert választották meg - is számos politikai hátterű döntést hoztak. A dokumentum külön kitér a bírák nyugdíjazásával kapcsolatos botrányra. Kitérnek arra, hogy a kormányzat leváltotta a 2008-ban hat évre kinevezett adatvédelmi biztost, miután létrehozta az adatvédelmi hivatalt. Bár az Európai Bizottság eljárást kezdeményezett az ügy kapcsán Magyarország ellen, a kormány nem volt hajlandó visszahelyezni pozíciójába Jóri Andrást.
Piac helyett állam
Magyarország gazdasági-társadalmi fejlődését értékelve a jelentés rámutat, hogy míg 2011-ben magasabb minősítést értünk el, mint Lengyelország, a kormány megosztó politikája következtében a helyzet jelentősen romlott. 2012-ben 36 ezer munkahely szűnt meg, s noha azóta a foglalkoztatottság nőtt, ez jórészt a közmunkának és a külföldön állást vállalóknak tudható be. A háztartások átlagos jövedelme 2011-ben az uniós átlag 61 százalékát tette ki, míg a lengyeleknél 69 százalékát.
1. Tajvan - 9,58
2. Csehország - 9,51
3. Észtország - 9,42
4. Uruguay - 9,33
5. Lengyelország - 9,16
6. Szlovénia - 9,11
7. Litvánia - 8,98
8. Chile - 8,82
9. Szlovákia - 8,79
10. Costa Rica - 8,74
11. Dél-Korea - 8,66
12. Lettország - 8,41
13. Horvátország - 8,17
14. Bulgária - 8,14
15. Mauritius - 8,11
16. Magyarország - 8,05
17. Brazília - 8,02
18. Botswana - 7,91
19. Románia - 7,90
20. Szerbia - 7,51
21. Törökország - 7,51
22. Montenegro - 7,50
(1-10-ig, ahol 1=legrosszabb, 10=legjobb érték)
Magyarországon azóta növekedett az elszegényedés, az alacsony jövedelmű rétegek 2012-ben jövedelmük mintegy 15 százalékát elveszítették, a legszegényebbek és a tartósan munkanélküliek szociális juttatásait megkurtították. A nyugati és keleti régió közötti szakadék mélyült.
A piaci versenyre nagymértékben az állami beavatkozás nyomja rá bélyegét. A közbeszerzéseknél a Fidesz-közeli cégek javára mutatkozik elfogultság. A hivatali visszaéléssel kapcsolatos fejezetben a Transparency International jelentését idézik, amely szerint a magyar politikát erős érdekcsoportok határozzák meg. A közbeszerzések 65-75 százalékánál feltételezhető korrupció.
A hivatalos propaganda - amely a devizaadósok megsegítése kapcsán, "a magyar családok védelmezőjének" állítja be a kormányt - erősen nacionalista, Európa- és piacellenes, s a felszín alatt antiszemita hangsúlyokkal operál. Kampányt folytat a kormány a külföldi multinacionális cégek és a bankok ellen. Noha általában a hazai cégeket támogatja, jó pár multival stratégiai megállapodást kötött.
"A magyar valuta kiszámíthatatlansága és ingatagsága nagymértékben hozzájárult a gazdaság sebezhetőségéhez" - szögezi le a jelentés. Az Orbán-kormány fiskális politikája következetlen és nem alkalmas a makrogazdasági stabilitás fenntartására. A kormány jelentősen megnyirbálta a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét, és saját embereivel töltötte fel a Monetáris Tanácsot - mutatnak rá, felemlegetve a magán-nyugdíjpénztárak "újraállamosítását", illetve az állami földalap körüli visszásságokat.
A szociális háló épp a legrászorultabb rétegeket nem védelmezi. Míg a Fidesz kampányában azt ígérte, hogy a középrétegek és az alacsony jövedelműek érdekeiért lép fel, ennek pont az ellenkezője történt. A középosztály visszacsúszott az alacsony jövedelmű kategóriába, az egykulcsos adó a gazdagabbak adóterheit csökkentette, a szegényebb rétegek viszont elvesztették korábbi kedvezményeiket. Jelentősen romlott a romák helyzete, zömük mélyszegénységben él. Az emberi erőforrások minisztériuma "hihetetlen közömbösséggel" kezeli a szegényeket, betegeket, hajléktalanokat - olvasható a Bertelsmann Alapítvány jelentésében.
Rosszul használta az Orbán-kormány a rendelkezésére álló forrásokat, a legnagyobb veszteség azonban, hogy eltékozolta országa nemzetközi presztizsét. Visszaesett a közvetlen külföldi befektetés. A drasztikus átszervezések révén értékes tapasztalatok mentek veszendőbe. A rossz kormányzás iskolapéldája a Malév ügye. Az üzleti környezet jogi kiszámíthatatlansága súlyos károkat okozott, írja a jelentés, felidézve, hogy többezer közszolgálati dolgozót bocsátottak el, jórészt mert politikailag megbízhatatlannak ítélték őket, vagy csak kellett a hely Fidesz-támogatóknak.
Az Orbán-kormány jelentősen visszafogta az oktatási kiadásokat, csökkentette a közép- és felsőoktatásban tanulók számát, egyedül a szakmunkásképzést ösztönzi. Míg a magyar költségvetésben a GDP 0,5 százalékát fordítják oktatásra, az EU-átlag 1 százalék feletti. Az oktatási rendszer totális átszervezése, autonómiájának csökkentése az oktatás színvonalának visszaeséséhez vezetett.
A magyar civil társadalomban elindultak ugyan kedvező tendenciák, de a hanyatlás és széttöredezettség jelei is mutatkoznak. A civil intézmények túlpolitizáltak, kevésbé jellemzőek az alulról jövő kezdeményezések. A kormány autoriter kezdeményezései ellen számos tüntetés zajlott 2010 decembere óta, de ezek főként bizonyos urbánus rétegeket és értelmiségi köröket érintettek.
A hatalom megtartása
A Fidesz-kormány ideológiai-szimbolikus, illetve pragmatikus-politikai vonalak mentén csoportosította programjait, a Széll Kálmán, a Magyari- és az Új Széchényi-terv ugyan ambiciózus, de a meghirdetett célkitűzések eredményei nem láthatók. A kormány fő stratégiai prioritása nagyon is pragmatikus: hosszú távra, több ciklusra átnyúlóan konszolidálni a Fidesz hatalmát. "Minden lépést e célnak rendelnek alá" - szögezi le a Bertelsmann-jelentés. Abban, hogy pocsék a végrehajtás, nagy szerepet játszik, hogy a döntéshozatalt teljes mértékben a kancelláriára, vagy egyszerűen Orbán kezébe összpontosítják. Orbán és négy legközelebbi tanácsadója alkotja az "igazi" kormányt.
Teljesen hiányzik a kormányzati politikából a konszenzuskeresés, a magyar politikai élet mélységesen megosztott, egyebek között az EU-hoz és a demokratikus értékekhez fűződő viszony tekintetében. Orbán kétharmados többségét saját céljai legitimizálására használja. A Fidesz úgy tudta lecsillapítani a szélsőjobboldali csoportokat, hogy számos követelésüket beemelte a kormánypolitikába. A roma népesség tekintetében a feszültséget még élezik is, politikai hasznot remélve ettől. Minden "nemzeti" elnevezést kapott, a 2011-es alaptörvény preambuluma a jelentés szerint rehabilitálta a Horthy-rendszert; ezt jelképezi a Kossuth tér 1944 előtti állapotban való restaurálása is. A kormány nem kéri ki a civil szervezetek véleményét, a társadalmi szervezeteket marginalizálták, állami támogatású szerveződések jöttek létre, mint például a CÖF, amelyet közvetve a Fidesz-kormány finanszíroz.
Magyarország politikai vezetése a nemzetközi együttműködés terén a legrosszabb értékelést kapta, főleg ami az EU-kapcsolatokat illeti. Az uniós támogatásokat alacsony hatékonysággal használják fel, noha az állami beruházások 97 százaléka brüsszeli forrásokból indult be. "Az EU vezetése nem tartja hiteles és megbízható partnernek a magyar kormányt" - szögezi le a jelentés, mivel "kiszámíthatatlan és kettős beszédet alkalmaz", nem tartja magát sem az unió, sem más nemzetközi intézmények szabályaihoz. Erre jó példa az azeri baltás gyilkos kiadatása, amely jelentősen rontotta hazánk nemzetközi tekintélyét.
