Innen küldték át a székházhoz, hogy 24 emberével segítse az MTV főbejáratát biztosító rendőröket. Elmondása szerint már megérkezésükkor kaotikus volt a helyzet, a rendbontók részéről "pulzáló támadást" tapasztalt, vagyis hol gyengébb, hol erősebb támadást kellett kiállnia a védekező rendőröknek.
A bíró kérdésére, hogy megpróbálták-e kiemelni a tömegből az erőszakosabb támadókat, a tanú úgy felelt: az akkori helyzet ezt nem tette lehetővé. Mint arról beszámoltunk, az erősítésként küldött csapatok is felaprózódtak, mert egyszerre "több fronton" is kellett védekezni. "A századparancsnokot egy kővel úgy fejbe dobták, hogy mögöttem esett össze" - mondta az alezredes, hozzátéve: "ami akkor történt, nem lehet elfelejteni".
Ugyancsak tanúként hallgatta meg a bíróság a székház ostromakor tartalék parancsnokként szolgáló K. Attilát, aki, miután a Kossuth térről átvezényelték az MTV-hez, csapatával megpróbálta leszorítani a tömeget a székház lépcsőjéről. Ám csak időszakos sikerrel: a rendbontók befurakodtak a rendőrök közé, így azok kénytelenek voltak bevonulni az épületbe.
Elmondása szerint ekkor már csak a főbejárat védelme és megtartása volt a feladatuk. K. Attila szerint meg kellett szervezniük, hogyan pihentessék az állományt, a Pest megyei, a BRFK-s és a Rebiszes erők váltották egymást a főbejárat védelménél. "Az ön emlékezete nagyon érdekes" - reagált a bíró, mert szerinte erről még egy tanú sem számolt be.
Arra a védői kérdésre K. nem mert egyértelmű választ adni, hogy a tüntetők túlerőben voltak-e, de úgy felelt, hogy a rendőri erők sikerességének három alapfeltétele a felszerelés, a kiképzés, és a parancsnoki irányítás. "Ha a háromból kettő hiányzik, vesztettünk" - mondta.
Hozzátette, gyakran a felszerelés sem jelent nagyobb biztonságot, mert "volt olyan rendőr, akinek a sisakján lévő, lehúzott védő plexit áttörve ütötték ki a fogát".