Manapság vissza-visszatérő, keserű szájízű társasjátéknak lehetünk szemlélői. A kérdés pedig így hangzik: hogyan alakítják a jegybankárok a forint alapkamatát?
Több, mint másfél esztendeje a módosítás iránya nem lehet kétséges: hónapról hónapra mindig csipegettek kisebb-nagyobb mértékben belőle. A 2012. augusztusi - ma már hihetetlennek tűnő - 7,0 százalékról az idén januári 2,85 százalékig tartott eddig ez a süllyedő ív. A józan ész azt kívánná, hogy egy olyan időszakban, amikor az európai közös deviza árfolyamát - a hazai és a nemzetközi bizonytalanságokat alaposan kihasználva - a spekulánsok rángatják szinte óráról órára, a Monetáris Tanács tagjainak többsége megálljt parancsol a kamatvágások sorozatának.
A devizahiteladósok aggodalmaitól kísérve alakult ki a 307 és 314 forint közötti árfolyam, amelyet ideges reakciók kísérnek. A gazdaság szereplőinek ilyenkor bizony rossz a közérzetük, mert terveiket a kiszámíthatóságra szeretik építeni. A magyar monetáris politika alakítói azt állítják: nem lebeg árfolyamcél a szemük előtt, ezért átengedik a terepet azoknak a pénzpiaci találgatásoknak, amelyek azt igyekeznek kikövetkeztetni, mikor avatkoznak be a jegybankárok a forint megvédése érdekében?
A 320 forintra voksolókra már csak legyintenek, a 340 forintos érték pedig ma még irreálisnak látszik. Az optimisták szerint egy-egy megnyugtató szó is célt érne, de az erkölcsi hitelességét elveszített, függetlenségét csak álcának tekintő Matolcsy György mondhatna bármit, a szakma csak elnéző mosollyal kísérné szavait. Hogy ennek felismerése vagy megalapozatlan optimizmusa, esetleg konoksága tartja vissza az elnököt a megszólalástól? Ma még nem tudjuk. Intő jel lehet azonban számára, hogy az infláció legjelesebb hazai szakértője, akinek tanácsait a rendszerváltás utáni valamennyi jegybankelnök igénybe vette, hároméves működés után távozni készül a Monetáris Tanácsból. Józanságra intő ellenszavazata társai körében süket fülekre talált.
Az unortodoxia alakítói és csatlósai, rendhagyó kivételektől eltekintve, a növekedés bűvöletében élnek, és mindent ennek rendelnek alá. Most éppen a gazdasági fordulatról ábrándoznak, amelyet a kormány és a Fidesz korifeusai mantrázva mondanak utána. A süllyedő hitelkamatok azonban jottányit sem segítettek a gazdaság áhított lendületének visszaszerzésében.
A vállalkozói szféra bizonytalan abban, termékeik/szolgáltatásaik piacra találnak-e. A nagyberuházásokban érdekelt multik viszont nem Magyarországon bankolnak. Az okokat ismerjük, de hogy gondolkodásunk még pallérozottabb legyen, arról is az MNB gondoskodik. Öt év alatt tízmilliárd forintot nyújtanak a hagyományostól eltérő közgazdasági racionalitás befogadására, a múlt héten meghirdetett Pallasz Athéné Közgondolkodási Programból.
