Várok egy levélre. Pontosabban: egy hetet vártam egy levélre. Nem arra, amire most Önök gondolnak, arra is persze. De én most nem a Mazsihisz vezetőinek írandó válaszlevélre gondolok. (Amúgy talán jobb is, ha nem készül el; sok örömünk nem lesz benne.) Arra várok, amit Orbán Göncz Árpádnak címez.
A Magyar Köztársaság volt elnöke ugyanis február 10.-én töltötte be 92. életévet. Ez már olyan magas kor, amikor nem szokás, nem illik egy kerek évfordulóra várni. Áder írt. Szép gondolatokat, illő sorokat küldött a valaha volt legnépszerűbb politikusnak. Orbán azonban ezt nem tette meg. Megfeledkezett volna róla? Vagy szándékosan volt udvariatlan? Bizonyára ez utóbbi.
A nemlevélnek nyilván komoly üzenete van. Hiszen Rudolf Schuster hajdan volt szlovák elnök születésnapjáról nem feledkezett meg. Igaz Schuster kerek 80 éves lett januárban; ezért küldött neki a magyar miniszterelnök egy használaton kívüli, eddig Győr határában látható repülőgépet - ajándékba. (Hogy kinek a pénzéből, milyen felhatalmazással - azt ugye a mai napig nem tudjuk, de ez most nem e probléma megbeszélésnek ideje.)
Az egyik elnöknek, a szlováknak tehát egy repülőgép, a másiknak semmi. Még egy nyamvadt levél sem. Ismétlem: egy hete várok egy apró gesztusra, egy pici figyelmességre. Egy semmibe sem kerülő gesztusra. Amely gesztust nem lehet letudni azzal, hogy Áder János ezt megtette. A magyar miniszterelnök egyszerűen nem engedhette volna meg magának ezt a, fogalmazzunk finoman, szándékos udvariatlanságot. Bár igaz, ez csak eggyel több ok, amiért repülnie kellene.
