Orbán Viktor az elmúlt negyedszázad legrosszabb magyar miniszterelnöke. Még csak nem is a rendszerváltás óta a legrosszabb. Kifejezetten igazságtalanság lenne, ha megfeledkeznénk a korábbi évekről, szembeállítva például a demokratikus átmenetben kulcsszerepet játszó Németh Miklóssal. Miközben a kormány és a Fidesz bérciviljei önfeledten „elmúltnyolcéveznek”, ideje észrevenni, hogy az elmúlt négy év hová juttatta Magyarországot: Európa szégyenpadjára. Lakosainak óriási tömegeit koldusbotra. Nagyjából félmillió honfitársunkat meg tartósan külföldre – de nem nyaralni, hanem dolgozni.
Orbán Viktor országában mindig „majd” jó lesz élni. Nem sikerült egymillió munkahelyet teremtenie – de mint most ígéri, majd fog 300 ezret, 2016-ra. A recesszióból sikerült ugyan kihozni, de tartós növekedési pályára nem sikerült állítania a gazdaságot. Mindenesetre azt ígéri, „majd” két-három év múlva. Nem sikerült bizalmat ébreszteni a befektetőkben, de „majd” jönnek a kínaiak, oroszok, olajsejkek, ők biztosan látnak majd fantáziát egy olyan gazdaságban, amelynek adatai nyomán a németek, amerikaiak, svájciak csak hümmögnek és ingatják a fejüket. Az iskolarendszer ráomlik gyerekeinkre és tanáraikra, az egészségügyi rendszer maga alá temeti az orvosokat, ápolókat és a betegeket, de majd, egyszer, a jövőben jobb lesz. Ez az örökös jövő idő rossz emlékeket ébreszt a világnak ezen a táján.
Olyan rosszul soha nem állhat az ország, hogy Orbán Viktor ne tudjon ígérni valamit. Atomerőművet toronyórával, aranylánccal, amelytől majd csökkenni fog a rezsi – dacára az irgalmatlan költségeknek, az oroszoknak visszafizetendő 6000 milliárd forintnak, meg annak az apróságnak, hogy Paks 2., ha valaha, akkor is majd csak 2025 táján termel a veszteségen kívül akármi mást. BL-döntőre alkalmas stadionról is szó volt – nem kéne már állnia, benne Deutsch Tamás világhírű beléptetőrendszerével? Ja, hogy az egészből semmi sem lett, a négymilliárdos beléptetőket meg leselejtezték, összesen 51 millió forintot sikerült megmenteni az árából? Négy év fideszes kormányzás után még mindig dadog a metróprojekt? Ők érdemelnének újabb, harmadik esélyt? Nem hiszem!
Csak az elmúlt két évben hússzor módosították az elfogadott költségvetést, tizenhárom új adót vezettek be, de az adóemelésekkel együtt már negyvennél tartanak. Az ágazati krízisadók nélkül a költségvetés hiánya 5-6 százalékon állna, vagyis az Orbán-Matolcsy-páros gazdaságpolitikája nem fenntartható, a modell nem valós teljesítményen, hanem hókuszpókuszon alapszik. Az ország külső adósságát 82 százalékos szinten vették át, eltapsolták a nyugdíjpénztárak vagyonát, eltérítették a korábban oda utalt járulékokat (évente csaknem a GDP 2 százalékát!), s láss csodát, az adósság szinte ugyanott tart, hiába volt az egész abrakadabra. Orbán Viktor kormányra kerülése óta hat százalékkal esett vissza a beruházásoknak a GDP-hez viszonyított aránya: ha még négy évig ilyen Mekk Elekek dirigálnak, nem hogy káposzta, de semmi nem marad az országban. Legalábbis semmi olyan, ami ne lenne Simicska Lajosé, Mészáros Lőrincé vagy valamelyik másik fideszes cimboráé.
Még 7 hét van rá, hogy változást érjünk el. hogy megállítsuk a rablógazdálkodást. Negyvenkilenc nap alatt kell meggyőznünk saját szimpatizánsainkat, hogy függetlenül attól, balra vagy jobbra dőlő körzetben élnek-e, mindenképpen vegyenek részt a választáson. Az Ipsos legutolsó felmérése szerint még mindig van mintegy egymillió ember, aki elégedetlen a helyzettel, kormányváltást szeretne, de még nincs pártja. Az Összefogás szerencsére egy nagyon széles spektrumot felölelő koalíció, ami segíti a bizonytalanokat. A győzelem esélye reális, Magyarország sorsa hamarosan jobbra fordulhat. Nem valami csiribí-csiribá varázsszótól, hanem azért, mert a bohócok visszamennek a cirkuszba.