Nem csillapodnak a koppenhágai állatkert elleni tiltakozások Marius, a fiatal zsiráfborjú megölése óta. Azóta jó pár magyarázat elhangzott, hogy vajon miért volt erre szükség. Az állatkert szerint azért, hogy elkerüljék a beltenyészet kialakulását. A húsának nyilvános megetetését pedig azzal védték, hogy a ,,látogatók állatokkal kapcsolatos tudományos ismeretanyagát akarták bővíteni".
A Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője szerint is egész egyszerűen állományszabályozásról van szó, amire pedig mindenképp szükség van egy ilyen intézményben. Hanga Zoltán azonban külön kiemelte, hogy állatkert és állatkert között igen komoly különbségek vannak a módszerek alkalmazásában.
A vadonban sokkal több állat születik, mint amennyi végül életben marad, kemény harc folyik a túlélésért. Ott a természet törvénye biztosítja az egyensúlyt - mondta a szakember. - Az állatkertben nincs ilyen küzdelem, ezért nagyobb arányban gyarapodik az állomány. A veszélyeztetett fajoknál ez persze kifejezetten jó, de akadnak olyanok, ahol a túlszaporulat problémát jelent, amit valamilyen módon kezelni kell: a megszülető utódok számát szabályozni szükséges. Ilyen módszer lehet a fogamzásgátlás, az ivartalanítás, de előfordul olyan is, hogy a tenyészállatokat egyszerűen nem engedik össze, hogy ne tudjanak párosodni. Van azonban egy ezektől gyökeresen eltérő gyakorlat is.
Az észak-európai országokban alkalmazott, úgynevezett skandináv állományszabályozási módszer lényege, hogy az állatokat egyáltalán nem korlátozzák a szaporodásban, a tenyészállatok annak rendje-módja szerint utódokat hoznak létre, a nőstények felnevelik őket. Amikor azonban a fiatal állatok felcseperednek és megtörténik elválasztásuk az anyától, akkor egy részüket elpusztítják - így érve el az állományszabályozó hatást.
Hanga Zoltán szerint, ha az érzelmi szempontoktól, állatszeretettől eltekintünk, megállapítható, hogy ez a módszer valóban közelebb áll a természeteshez, hiszen a vadonban is csak az utódok egy része marad életben. Ráadásul éppen az elválasztás utáni, önállósodási életszakasz az az időszak, amikor különösen nagy arányban pusztulnak el a fiatal állatok. Mégis: ez utóbbi gyakorlat évtizedek óta komoly vita tárgya az állatkerti szakmában és a legtöbb helyen nem is alkalmazzák. A Fővárosi Állatkert szóvivője úgy sejti, hogy Marius elpusztításának ilyen nagydobra verése, a koppenhágai szakemberek egy kísérlete volt a módszer elfogadtatására - kétséges eredménnyel.
Budapesten jelenleg nem alkalmaznak semmilyen állományszabályozási módszert, de ahogy a múltban, úgy a jövőben is előfordul majd, hogy valamilyen mesterséges módon meg kell akadályozni a túlszaporulatot - mondta a szóvivő. Ez azonban nem lehet a skandináv módszer - tette hozzá. Budapesten az ilyen beavatkozásokat olyan állatok tartásával próbálják meg elkerülni, amelyek esetében eleve nincs szükség állományszabályozásra.
Hanga Zoltán szerint jó példa erre az oroszlánok esete. Oroszlán nélkül nincs állatkert, de az afrikai eredetűeknél komoly probléma az állatkerti túlszaporodás, nagyon nehéz a felnőtt állatokat máshol elhelyezni, mert minden állatkert hasonló problémával küzd. Mi ezért csatlakoztunk az indiai oroszlán tenyészprogramhoz. Ez a faj ugyanis nagyon veszélyeztetett nagymacska, tehát itt éppen az a cél, hogy minél több utód szülessen - tette hozzá Hanga Zoltán.
