Rágódunk a paksi rejtélyen, (miért most és miért éppen ez?), amikor a napokban a német-francia Arte csatornán vetített film kissé közelebb vitt a megoldáshoz. Nem újdonság a fölfedezés, de újabb adalék ahhoz, hogy Orbánra milyen hatással van a putyini modell. Mármint az a kormányzati gyakorlat, hogy a nyers hatalmi szeszélyt követve, a demokrácia örve mögött is, hogyan lehet gyakorolni a diktatúrát. Az Arte példája, (mellesleg kissé "uniós" film is volt, ORF, osztrák közszolgálati közreműködéssel, meg olasszal és franciával is) a legfrissebb eseményhez kapcsolódott, a szocsi téli olimpia megnyitásához. A produkció címe önmagában is sokat mondott: "Putyin játékszere". Az eddig 45 milliárd dollárt fölemésztett monstre építkezés, amely számítások szerint a végén elérheti az ötven milliárdot is.
A "minden oroszok mai cárja", - miként a L'Express hetilap nevezte - kezdetben mindössze 12 milliárd dollárt említett. A gyakorlat lendítette föl ötvenre. A bájos tengerparti város földúlása, lakósainak pokollá változtatott élete. Mert színigaz, Szocsi gazdagodott, nem csupán a sportpályákkal, a szupermodern szállodákkal és más egyébbel is, de menet közben csaknem mindenkit zaklattak. Ebben a fölülről engedélyezett korlátozott demokráciában az emberek már nem félnek annyira, néhányan, nem sokan, oda mernek már állni a külföldi tévék kamerái elé, elmesélni, mit is éltek át. Meghökkentő. Kezdetben sokan, főként a hozzáértők figyelmeztették Putyint, hogy nem a legjobb helyszínt választotta ki, mert a kisváros köztudottan mocsaras, a talaja csuszamlós, ezt a beszámolók szerint már Sztálinnal is tudatták. Joszif Visszarjonovics reumás volt, vagy ehhez hasonló bántalmakkal küszködött, kedvelte a Fekete tenger vízét, gyakran kereste föl, és hogy gyorsabban odaérjen, repülőteret képzelt oda. Geológusok figyelmeztették, nem jó ötlet, bizonytalan az alap. Kivételesen nem végeztette ki őket, tudomásul vette intelmüket. Putyin nem. Amikor most nekikezdtek az autóutak építéséhez sártenger öntötte el a várost, megbénult az élet. Többször három-négy napra is eldugultak a vezetékek, nem volt ivóvíz, áram, az esték sötétségbe borultak.
A létesítményeknek föld kellett, terep, hová építeni a "csodákat". Az őslakosokat szédítették, rogyadozó műemlék vörhenyes házaikat megszépítik, hajdani pompájukban fognak ragyogni. Örültek neki, de másnap hajnalban, amikor egyesek kiléptek az utcára, a szomszédságukban nem állványokat láttak, hanem a földbe zúzott téglákat, a bulldózerek mindent szétzúztak éjszaka. Nem figyelmeztetés nélkül ugyan, ez igaz, egyes lakóikkal közölték, családjuk régi otthonát el kell hagyniuk. Volt, aki tiltakozott, figyelmeztették, Hodorkovszkij sorsa közismert, lehet börtönbe is jutni, vagy a semmibe távozni. Szocsi egyik régi lakósa úgy megijedt, hogy Londonig meg sem állt, valószínűleg ő járt jól. Mást az a meglepetés érte, hogy hajnalra családi otthonából kilépve gondosan ápolt konyhakertjének és imádott virágágyásainak a hűlt helyér találta, és nem csupán mesélt azt operatőrnek, mutatta is a nyomokat.
A nyugati riporterek kamerái előtt megjelent Garri Kaszparov sakkvilágbajnok, az orosz ellenzék egyik vezéralakja is, és megerősítette a helyi lakosok keserveit. De talán nála is valamivel hitelesebb Szvetlana Kravcsenko, Szocsi egyik újságjának a riporternője, aki fáradhatatlanul járja a vidéket, szólaltatja meg a tanúkat, de mint ő mondta az Arte objektívjébe, hasztalanul írja meg az őszinte vallomásokat, néhány ezer olvasónál többhöz nem jutnak el, mert az országos közszolgálati csatornák, rádiók, tévék és a kormánylapok az ellenkezőjét harsogják. Szinte senkihez sem jut el a hír, a téli olimpia színhelyéről csak az jelenik meg mindenütt, amit Putyin pretoriánus propagandista gárdája harsog. Országosan az a szöveg, hogy a Krasznaja Poljana stadion környezete a játékok után milyen mesésen jár majd, övéké lesz a földi paradicsom, ami meglehet, igazzá válik, csak ez a "környezet" úgy öt-hatezer polgárt tesz ki, valójában azt a kiválasztott réteget, amely nálunk is az egykulcsos adózók táborába tartozik. Putyin a játékok várható mesés bevételére is hivatkozik, amit a beavatottak összességében úgy két és fél milliárd euróra becsülnek, szemben az 50 milliárd dolláros kiadásokkal. Mellőzve azt a tényt is, hogy az építő vállalkozók zöme a megbízásokhoz a korrupció csatornáin jut, Szocsi vámszedői az ország oligarchái.
Erről szólt az a csaknem kétórás film, amelyet az Arte csúcsidőben vetített. Sok részlete meglehet ott Nyugaton újdonság volt a nézőseregnek, itt Közép-Európában és kivált nálunk Magyarországon aligha. Ismerjük a módszereket, a helyi hatóságok, polgármesterek morálját, az eszköztárat, amelyet az eddigi kétharmados parlamenti többség igénybe vesz, ha célját elérni akarja. A demokrácia így érvényesül nálunk is, igaz, szerényebb arányokban, de hogy stílszerűek legyünk, az itt legnépszerűbb sportágban régi szállóige, hogy kis pénz, kis foci. Oroszország világhatalom, mint Orbán harsonása a Demokrata című lapban is leszögezte, Putyin nemzetközi potentát, hová is ment volna a Fidesz-kormányfő, amikor ambiciózus paksi tervéhez anyagi fedezetet keresett. Meglelte azt a politikai forrásvidéket, amely olyannyira rokonszenves a szívének.
