A városokban, illetve Kelet-Svájcban inkább a nemek győztek, vidéken és német nyelvterületen viszont az igenek. A rendelkezés értelmében az állások odaítélésénél előnyt élveznek a svájci állampolgárok. Az intézkedés az uniós állampolgárokat is érinti.
A populista SVP azzal érvelt, hogy az utóbbi öt évben több mint félmillióan érkeztek az országba, s a bevándorlók száma az utóbbi harminc esztendőben elérte az évi nyolcvanezret, ami Luzern lakosságának felel meg. A párt szerint minden bajt a bevándorlók okoznak, miattuk vannak tele a vonatok, emelkednek a bérleti díjak.
Ezért visszaállítanák a hatvanas években érvényben lévő kvótarendszert. Utalnak egy 90-es években készült parlamenti jelentésre, amelyben még évi 8000 fős bevándorlást vetítettek előre, aminek végül a tízszerese lett igaz. Az SVP szerint a GDP gyorsabban nő majd, ha korlátozzák a bevándorlás mértékét.
Az ellenzők ugyanakkor utaltak arra, az SVP érvelése egy sor tekintetben merő csúsztatás. A közlekedésben tapasztalható fennakadások arra vezethetőek vissza, hogy az eltelt húsz évben egyre "mobilabbá" váltak a svájciak, míg 1994-ben fejenként 31 kilométert tettek meg, 2010-re ez majdnem 37 kilométerre nőtt, s míg 1980-ban egy főre 34 négyzetméternyi ingatlan jutott, mára ez 48-ra emelkedett.
Svájcban 2002-től fokozatosan oldották fel a bevándorlást korlátozó intézkedéseket. Ezeket 2005-ben és 2009-ben az újonnan csatlakozott uniós tagországokra is kiterjesztették. Szintén újratárgyalnák az Európai Unióval kötött szabad munkaerő áramlásról szóló megállapodást is.
