Ha valaki egy kicsit is remélte, hogy a Lázár János-féle zsidó kerekasztal nem csak szemfényvesztés, semmitmondó kormányzati PR-pótcselekvés lesz, ez az érzése hamar elmúlt. Kiderült, hogy csak az egyenlő felek tárgyalásának látszatát kelti a rendezvény, azt is kevéssé hihetően. Lázár Jánosra a megértő terapeuta szerepét osztották, hagyta a zsidóknak kibeszélni a problémájukat, de minimális felhatalmazással sem bírt a megegyezéshez, hiszen az időjárási elemek megregulázása mellett erre is csak Orbán Viktor alkalmas, ráadásul ott sem kell lennie, távmunkában intézi.
Az viszont - ha igaz, márpedig nem cáfolták - gyomorforgató, hogy az éppen a '44-es emlékmű miatti tiltakozásképpen az állam által megítélt támogatásokat sorra visszautasító zsidó szervezeteket egy, a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontra belebegtetett 200 milliós pluszforrással igyekeztek "meggyőzni". Nem Lázárt sajnálom e kínos szerep miatt, neki ez benne van a fizetésében, de ilyen szalonzsidózó gesztust talán csak a Jobbik engedne meg magának. Ez is csak megerősíti, hogy a kormánynak - a szavakon túl - vélhetően esze ágában sincs a Sorsok Házát, és az egész holokauszt emlékévet a több százezer áldozat, a túlélők és leszármazottaik emlékének ajánlani. Csak kipipálná vele a kötelezőt, saját fényezéséhez hasunálná díszletnek a zsidó szervezeteket.
Kérdés még, mi legyen a válaszreakció?
