Akaratom ellenére feltett valaki a Facebookra. Nem kérek belőle - ezt a címet adta a Corriere első oldalán megjelent cikkének a kortárs olasz irodalom kiemelkedő képviselője. Az olasz alkotmányra hivatkozva arra emlékeztette olvasóit, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy szabadon döntsön arról, tagja akar-e lenni vagy sem egyesületnek, szervezetnek vagy éppen internetes közösségnek.
Magris szerint "ordító ellentét" korában élünk. Egyrészt minden területen a különbözőség elismerését követeljük, másrészt a mai világ kötelezővé teszi, hogy valamilyen csoportnak, közösségnek legyünk a tagjai.
"Mindenkinek ugyanazokat a könyveket kell olvasnia, ugyanazokról a problémákról vitáznia, ugyanazokon az eseményeken részt vennie. Aki nem teszi, az közösségellenes és vissza kell terelni őt az előírt útra akarata ellenére is, ahogyan egy koldust kényszerítenének arra, hogy szmokingot viseljen" - fogalmazott.
A Duna című esszéregény szerzője kijelentette: jogot követel magának arra, hogy digitális analfabéta maradjon. Hozzátette: nem akar a Facebook vagy más virtuális közösség tagja lenni, a modern technológiai világában "öregasszony akarok maradni, és nem akarom, hogy átsegítsenek az utcán". Azt írta, hogy nem akar értekezleteken, felvonulásokon, gyűléseken részt venni, még ha internetesek is. Nem akar a "Láthatatlan Párthoz" tartozni, mely "arra akar mindenkit kötelezni, hogy ugyanazt az inget viselje, ahogyan egykor a fekete inggel történt" - jegyezte meg Magris a gyermekkorában megélt történelemre és a Benito Mussolini által az olasz fiatalokra adott fekete egyenruhákra emlékeztetve.
Magris hangsúlyozta, a mai digitális világ is úgy lett kitalálva, hogy megakadályozza, hogy az emberek szabadon sétálhassanak, akár céltalanul is, pedig "ebben több a méltóság és minden meneteléstől szabadabb".
