A tárca saját halottjának tekinti a diplomatát. A Külügyminisztérium megemlékezésében azt írták: Prandler Árpád az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Jogtudományi Karán 1952-ben, az egyetem Bölcsészettudományi Karán pedig 1957-ben diplomázott. A Külügyminisztériumnak 1962-ben lett a munkatársa, és egészen 2005-ig folyamatosan a tárca alkalmazásában állt.
A diplomata 1963 és 1968 között a magyar ENSZ-képviselet tanácsosa volt New Yorkban, 1963 és 2005 között - kisebb megszakításokkal - az ENSZ-közgyűlés magyar delegációjának tagja volt. 1976-tól harminc éven át különleges megbízatású nagykövet volt a Külügyminisztérium alkalmazásában, 1981-től folyamatosan a hágai székhelyű Állandó Választottbíróság tagja.
A budapesti székhelyű Duna Bizottság helyettes magyar képviselőjeként tevékenykedett a jogi ügyekben 1993 és 2006 között, az ott végzett tevékenysége elismeréséül 1999-ben Vásárhelyi Pál-díjban részesült. 1995 és 2002 között a magyar küldöttség tagjaként, illetve vezetőjeként részt vett a Nemzetközi Büntetőbíróság statútuma megszövegezésének, majd a Nemzetközi Büntetőbíróság felállításának előkészítésében.
Az ENSZ Közgyűlése 2002-ben a jogi bizottság elnökének választotta meg. 2004-ben magyar kormányképviselőként vett részt a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében folyó kétoldalú, magyar-szlovák kormányközi tárgyalásokon.
Az ENSZ Közgyűlése 2005-ben a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnök kivizsgálására létrehozott, Hágában működő Nemzetközi Törvényszék eseti bírójává választotta.
Prandler Árpád az ELTE címzetes egyetemi tanára, az állam- és jogtudományok kandidátusa, a Magyar Vöröskereszt országos vezetőségének tagja volt, tanított a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen és jogutód intézményeiben is.
