A választási kampány kezdete sem bírta rá Orbán Viktort és kormányát arra, hogy érdemi és legalább reményt adó intézkedéseket tegyen az egészségügy helyzetének jobbítására. Folytatódik a blöffölés, a gátlástalan sikerpropaganda. A decemberben elfogadott 2014. évi költségvetés egyes előirányzatait már az elfogadáskor lelkesen osztotta meg a nyilvánossággal az államtitkárság.
Akkor is azt a látszatot keltették, mintha ezek a többletpénzek elegendőek lennének az egészségügy legfőbb bajainak orvoslására. Ezt az álságos kommunikációt januárban újrakezdték. Ismét csak azzal a szándékkal, hogy a gyanútlan polgárokat meggyőzzék: újabb és újabb forrásokat kap az egészségügy. Ami persze nem igaz.
Ennek egyik példája a háziorvosi praxisok finanszírozására a költségvetési törvényben jóváhagyott tízmilliárdos többlet. Most azt állítják, hogy a kormány félretett tízmilliárdot a háziorvosok többletfinanszírozására. Ez tiszta hazugság, mert nem lehet kétszer elkölteni ugyanazt a pénzt! Ráadásul ebből a tízmilliárdból még a védőnőknek is kell adni. Egy másik összegről: 18 milliárd forint "friss pénzről" is beszélt a minap a miniszter, s ezt a közmédia napokig sulykolta. Ez sem volt újdonság, hiszen a döntés már rég megszületett. Lássuk világosan: idén a kórházak és szakrendelők tavalyi költségvetésük 3 százalékával kapnak többet, s ebből kellene a várólistákat rövidíteni, a rákdiagnosztikát fejleszteni, és még féltucatnyi további feladatot megoldani.
Ezek a nyilatkozatok részei a tudatos megtévesztésre épülő hírverésnek, amelynek legfőbb küldetése az egészségügy válságának elfedése. Ennek bizonyítéka, hogy a többletjuttatásokról ódákat zengő egészségügyi vezetők nyilatkozataival egy időben az óvatosan megszólaló kórházszövetség arról ad tájékoztatást, hogy már március-áprilisban kritikus nagyságrendet érhet el a kórházak adósság állománya, függetlenül a konszolidációra év végén beáldozott összegektől.
Bizonyára az sem véletlen, hogy egy fideszes országgyűlési képviselőnek éppen a parlamenti ciklus finisében jutott eszébe a Magyar Ápolók Napjának kijelölését kezdeményezni. Az persze rendben levő dolog, hogy az Ápolók Nemzetközi Napja mellett Kossuth Zsuzsanna születésnapján is fejet hajtunk a hivatásukat embert próbáló körülmények között végző szakdolgozók előtt. Az a baj, csupán szépségtapaszt ad a kormány a választások előtt érzékelhető keresetemelés és kiszámítható életpályamodell helyett.
A boldogulásukat más országban kereső ápolók és szülésznők száma rendületlenül nő, a tavalyelőtti 518-cal szemben 2013-ra már 555-re emelkedett. Nem meglepő, hiszen a Fidesz fantasztikus mértékűnek hirdetett bérintézkedésének eredményeként is mindössze bruttó 160 ezer forintra emelkedett a pályakezdő diplomás ápolók bére. Ez átszámítva csupán nagyjából 500 euró, aminek a többszörösét kereshetik meg tőlünk Nyugatra. Arról nem beszélve, hogy a statisztikák csak a jéghegy csúcsát mutatják, sok egészségügyi dolgozó hatósági igazolást nem igénylő munkakörökben vállal állást külföldön.
Azzal sem lehet dicsekedni, hogy a nyugdíjas orvosok száma 37 százalékkal, az egészségügyi szakdolgozóké 64 százalékkal, az egyéb egészségügyi dolgozóké 85 százalékkal csökkent egy év alatt a tavalyi harmadik negyedéves adatok alapján. Az elvándorlásból adódó orvos és ápoló hiányt tehát sikeresen megpúpozta a kormány a kényszernyugdíjazás intézményével. Nehezen hihető, hogy az egészségügynek hátat fordító orvosok, ápolók és egyéb egészségügyi dolgozók nem hiányoznak az ellátásból.
De a voksolás napjához közeledve gyarapodnak a szalagátvágások: a korábbi baloldali kormány által eldöntött fejlesztések avatásáról szóló tudósítások sem söpörhetik szőnyeg alá a betegek és hozzátartozóik mindennapos látleleteit a gyógyító intézmények állapotának romlásáról.
Az Orbán-kormány rosszul teljesít: szétzilálta az egészségügyet, elbizonytalanította a gyógyítókat, 300 milliárdot vont ki az ágazatból. Mindennek a következményeit pedig a magyar emberek szenvedik el. Ma minden korábbinál rosszabb körülmények között, rosszabb esélyekkel gyógyulnak a betegek. Miközben a miniszterelnök kétszáz milliárdot költ nézők nélküli stadionokra, és miközben ugyanő Magyar Krónikás címmel önfényező lapot gründol, a kórházak anyagi mélypontra jutottak. Műtétek maradnak el, egyre zsúfoltabbak a szakrendelések, s a pályájukon még kitartó szakemberek túlterheltek, fásultak. 50-60 betegre is ügyel egy nővér éjszaka, s nem tud mindenkihez azonnal odarohanni.
A józanul gondolkodó állampolgárok, szinte pártállásra való tekintet nélkül érzékelik, hogy kevés olyan terület van, amely a Fidesz rezsicsökkentési sikerkampányával párba állítható lenne. Az egészségügy biztosan nem. A rászorulók a rezsicsökkentéssel nyert összeg többszörösét fizetik ki egészségük megóvása, illetve betegség esetén gyógyulásuk érdekében.
Látszik, hogy a Fidesz által kifosztott egészségügy Orbán Viktor számára nem politikai tényező.
2002-ben sem volt az. Évadnyitó parlamenti beszédében sem ejtett róla egyetlen szót sem. A kormányváltásra szövetkező pártszövetségnek érdemes erre figyelnie. Itt az ideje, hogy az egészségügy működőképességének megőrzése és megújítása kapjon erőteljes és a választók által elvárt helyet, az Összefogás kampányában.
