A beszélő pisztácia és az állatfejű emberek blődségeit a jelmezkölcsönzők élvezhették igazán, de szerencsére ezek között is akadt néhány igazán úttörő alkotás.
Az egyik tárhelyszolgáltató reklámidejében például egy valós személy adta be felmondását az egész világ előtt, hogy a szolgáltató segítségével kezdjen saját vállalkozásba. Hasonló megfontolásból, de kevésbé bátran adományozott egy szoftverfejlesztő cég 30 másodpercnyi reklámidőt egy kezdő vállalkozásnak.
A legnagyobb adományt azonban a HIV-betegség megállítására gyűjtötték a U2 legújabb, Invisible című dalának ingyenes elérhetőségével, melynek minden letöltése után 1 dollárt kapott a szervezet. Mások csupán a munkát közvetítették ki: a Doritos először pályáztatta meg világszerte a nagy meccsen bemutatandó szpotok elkészítését.
A nagy igyekezet ellenére egyébként a hirdetések 80 százaléka nem generál jelentős eladást, legalábbis az előző két döntő reklámhatékonyságát vizsgáló felmérés szerint. Ezen valószínűleg az az innovatív megoldás sem segített, amellyel egy multinacionális divatcég lehetővé tette, hogy egyes okostévék távirányítójával már a reklám alatt megvásárolhatók legyenek a termékei. Az egy meccsre korlátozott hirdetések varázsa képtelen elkötelezni a nézőt, akinek a figyelme inkább a szellemes megoldásokra, kreatív megvalósításokra összpontosul. A 30 másodpercenként 4 millió dollárba kerülő befektetés, illetve a hírességekre, produkciós díjakra költött további milliók így valószínűleg sosem térülnek meg.
A tendencia mégis minden bizonnyal megmarad, s csak remélni tudjuk, hogy a szórakoztatás hazájában sikerül még olyan emlékezeteset alkotni, mint a 2011-es kis Darth Vader és az Erő.