Ha hinni lehet a kormányfő emlékezetének, akkor 2010 Magyarországában élni borzalmas, elviselhetetlen lehetett. Olyan, mint az "ország főterére" ismét visszatérő Horvay János Kossuth-szobocsoportjának mellékalakjai, akik maguk a reménytelenség, a kilátástalanság, a hanyatlás szimbolumai. ha valaki kíváncsi rájuk, Dombováron megnézheti: úgy hírlik, az eredetileg kitűzött tavaszi határidőig az eredeti alkotás lemásolására nem jut elég idő. Mi, 21. századi magyarok azonban túljutottunk a letargián, és harcos nemzetté szerveződtünk. A számtalan vesztes csatánkat követően nyerésre állunk legfontosabb háborúnkban, amelyet a rezsi megvédéséért folytatunk.
Javaslom ne értékeljük le ezt a más országok polgárai számára csak lábjegyzetekkel érthető küzdelmet, hiszen Orbán Viktor az elmúlt időszakról szóló beszámolónak álcázott kampánybeszédéből az is értesülhetett róla, aki nem vette volna észre: 2014 bizony a rezsiharc éve lesz. Azt eddig is tudtuk, hogy nem egyszerű kormányozni. Nem elég az amúgy is csökkenő világpiaci árú energiahordozók lakossági tarifáiból nagy csinnadratta közepette engedni valamennyit, sőt a következő kormányzati ciklusra átnyúlóan meglebegtetni újabb mérsékléseket, ezt meg is kell védeni. Léteznek ugyanis olyan galád politikai erők, amelyek újra a Fidesz-kormány által már sutba dobott elveket szeretnének érvényesíteni, ha hatalomra kerülnek. Piaci alapon, eléggé el nem ítélhető módon.
Velünk, magyarokkal ugyanis nem lehet kukoricázni! Mert, ha kell, mi felvesszük a kesztyűt az Európai Unióval, ha valaki olyan vak, hogy nem veszi észre, akkor bizony "a brüsszeli multik, bankárok és bürokraták újabb támadásra készülnek a magyar családok ellen". De ne tessenek félni, mert "mi nem fogadjuk el sem az igazságtalanságot, sem a kettős mércét, és nem engedünk a kapzsiságot, extraprofitot kiszolgáló politikának". Valaki egyszer tán megmondhatná kormányfőnknek, akinek egykor első parlamenti funkciója az uniós bizottság elnöke volt, hogy a brüsszeli szervezet mi vagyunk. És ha már szóba elegyedik valakivel, tán azt is tudtára adhatná a kiválasztott, hogy Orbán viszont nem az állam saját maga.
A harcias beszéd hallatán felszisszenés hallatszott szerte Európából. Természetes reakcióként a kellemetlen fájdalomra, hiszen "az óriások tyúkszemére léptünk, akiknek nagy befolyása van az unió bürokráciájára." Miután felocsúdtak ezek a kettős mércét alkalmazó gazok, bizonyára nem kerülte el a figyelmüket a szónok első mondata, amelyben emlékeztette közönségét: már 2010-ben megmondta, ha jót akarnak maguknak a brüsszeliek, jobb ha a "piros-fehér zöld sarkot választják". Mi meg majd - a pénzükből - a fejlődés motorja leszünk.
