Oszd meg és uralkodj –régi jó tanács, ami be szokott jönni. A Fidesz szorgalmasan gyakorolja is az alkalmazását. Pénzzel, ravaszsággal, mézes-mázos szavakkal, megvesztegetett emberekkel, fenyegetéssel működteti a rendszert.
A magyar zsidó közélet egyszer már polarizálódott így – idézte fel egy minapi Bálint házbéli vitán Kovács M. Mária történész professzor – amikor a húszas évek végén a zsidó közösség egy része elfogadta az akkori kormányzati álláspontot. És lassan felmorzsolódtak a vitákban azok, akik másként gondolták – a történet végét ismerjük.
Most jónéhány zsidó szervezet tiltakozik a tervezett Szabadság téri megszállási emlékmű ellen, kifogásolja Szakály Sándor, hatalmilag kinevezett igazságosztó, bárdolatlan megjegyzését vagy éppen azt, hogy a holokauszt gyerekáldozataira emlékező Sorsok háza koncepciójának kialakításáról sem kapnak tájékoztatást.
Miután a kormányt sokszor vádolják azzal, nem lép fel elég határozottan az antiszemitizmus ellen (finomak voltunk), például a sokmilliárdos Sorsok háza lehetne az, amellyel ország világ előtt bizonygathatná Orbánország, hogy nem is. Ám ha a zsidó közösségek tiltakoznak, akkor ez nem lesz így túl hihető a világ előtt.
Ezért a Miniszterelnökséget vezető Lázár János összehívott egy úgynevezett zsidó közösségi kerekasztalt. És addig is igyekeznek megdolgozni, akit lehet. Kinek pénzt ígérnek, kinek pozíciót, és a többi. A lényeg, hogy elérjék, hogy legyenek olyanok, akik a kormány álláspontját fújják majd. És ezentúl ők lesznek majd a hatalom szemében a zsidó közösség „hivatalos” képviselői. Ennyi az egész, nem nagy ügy ez a hatalom technikusainak.
Igaz, olyanok is kellenek hozzá, akiknek megéri az efféle átállás.
Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!
Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!
