Rogán a hét közepén ezt úgy értelmezte, hogy ebből nyilván büntető eljárás lesz hazánk ellen. Mi brüsszeli forrásokból megtudtuk, hogy az Oettinger-levelet hosszabb, akár egy-két éves kétoldalú konzultáció követi a Bizottság és az érintett tagállamok között.
Orbán Viktor ma reggeli rádióinterjújában óvatosabban fogalmazott. Már nem beszélt nyílt EU-s támadásról, csak általánosságban jelentette ki, hogy a „rezsiharc színtere Brüsszelbe tevődött át”. (Szerintünk meg a világpiacra, ahol az árak kialakulnak.) Lapunk tegnap azt is bebizonyította, hogy az Európai Bizottság egyáltalán nem érzéketlen az energiaszegénység problémájára. A központi árszabályozás megszüntetésével párhuzamosan lehetővé kívánja tenni a „védelemre szoruló fogyasztók”, azaz a szegények megsegítését.
Orbánék ezt eddig nem ismerték el. Most, feltehetően cikkünk hatására a miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy „a szegényekre összpontosító védekezés helyett” általánosan alacsony energiaárakra van szükség. Vagyis a „szolidaritást” ugyanúgy értelmezi, mint az egykulcsos adónál. Ha a takarítónéni és a húszszor annyit kereső bankelnök egyformán 16%-os adókulcs után fizet, akkor a lakása fűtéséhez miért ne kapjon húszszor annyi állami dotációt a villatulajdonos milliárdos, mint a kis panelben szorongó szegény ember?
