Floyd Landis, a 2006-os Tour de France győzelmétől doppingolás miatt megfosztott amerikai kerékpáros szerint legalizálni kellene a teljesítménynövelő szerek használatát. Lehet vele egyetérteni, vagy vitatkozni, de az tény: Lance Armstrong, Ivan Basso, Alberto Contador, Jan Ullrich, Erik Zabel, azaz a modern kerékpározás alakjai, a leghíresebb körversenyek húzónevei - akikre százezrek akartak hasonlítani, s akik miatt százezrek kezdtek el sportolni - mind-mind megbuktak doppingteszten.
Félő, a fiatalok a doppingolásban is követni kívánják őket. Pláne, hogy Landis nyíltan az ajzószerek legalizálását kezdte hirdetni. Noha a leghíresebb bringások közül nem mindenkit meszeltek el teljesítménynövelő szerek használata miatt, majdnem mindegyikőjük beismerte: pályafutása bizonyos szakaszában élt ilyen szerekkel.
Persze nem csupán a sztárkerékpárosok, hanem rajtuk kívül rengeteg topversenyző produkált már pozitív mintát, hiszen egyre nehezebb ezek nélkül világcsúcsokat, világra szóló eredményeket elérni. Sőt, maguk a sportolók is sakk-matt helyzetbe kerültek, mert a közönség, a szponzorok nagy része csak a kivételes teljesítményeket díjazza.
Dr. Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport vezetője "őrült ötletnek" minősítette Landis javaslatát, mivel a szerek, illetve mellékhatásaik által az emberi szervezetben generált változásokat egy idő után már nem lehet visszafordítani. A kutató elismerte: "a drog ott volt a múltban, itt van a jelenben és ott lesz a jövőben is, de ettől még nem lehet legalizálni, nem lehet azt mondani, hogy használja csak bátran mindenki, legfeljebb aki kevésbé jól bírja, az belehal.
Egészséges embernek nem szabad olyan szert adni, amire egyébként semmi szüksége nincs, ráadásul garantált a mellékhatás is, ezért a doppingolás egyszerűen nem legalizálható!" Noha ma már kézzel fogható élményként szembesülünk a dopping káros hatásaival - az anabolikus szteroidokat szedő NDK-s sportolók, akik ma 60-70 évesek, nagyon rossz egészségi állapotban vannak, ha egyáltalán megérték ezt az életkort -, a mai huszonéveseket mégis nehéz meggyőzni a káros következményekről.
S ha az engedékenység Amerikában áttöri az egyébként is spanyolfallá szelídült határokat, nehéz lesz feltartóztatni a doppinghullámot.Vagy talán már nem is lehet? Próbálja megtippelni a kedves olvasó, hogy az amerikaifutball-ligában (NFL) játszó, s a Super Bowlért - magyar idő szerint hétfőről vasárnapra virradóan harcba szálló egyesületek - a Denver Broncos és a Seattle Seahawks - játékosai közül hányan maradnának tiszták egy dopping-teszten?
Talán segít a kérdés megválaszolásában Nate Jackson, a sportág korábbi játékosának az amerikai Sports On Earth magazinnak adott, s az Index által idézett nyilatkozata: "Nincsenek fájdalommentes hétköznapok az NFL-ben. Nem beszélünk róla egymás között, de attól még nap mint nap meg kell küzdeni a fájdalommal. Minden reggel van egy pillanat, különösen ha edzőtáborban vagyok, amikor eszembe jut, hogy fogom túlélni az edzést, amikor az ágyból se bírok kimászni?
Sosem szívtam edzés, meccs előtt, szerintem ez butaság, és sosem akartam füves lenni. De ahogy zajlott a szezon, egyre nagyobb fájdalmaim voltak, ezért egy idő után elkezdtem füvezni. De csak alkalmanként. Segített a fájdalom leküzdésében, és nem stresszeltem, nem a mérkőzésen járt az agyam. Azt hiszem, ezért nem álltam rá a keményebb fájdalomcsillapítókra" - indokolt Jackson.
De nem csak a sportolók, a vezetők is megengedőbbek lettek a füvezéssel kapcsolatban. Az amerikaifutball-ligát irányító Roger Goodell kijelentette: elgondolkodnak azon, érdemes-e az orvosi marihuánát alkalmazniuk a sportolókat sújtó agyrázkódások ellen. Az amerikafutball egy olyan sportág, amelyben az agyrázkódások jelentik az egyik legnagyobb problémát, egykori sportolók sora perelte be a ligát, mert nem szóltak nekik előre, hogy maradandó károsodást szenvedhetnek.
Engedélyezik-e, vagy sem, pillanatnyilag nem tudhatjuk, de egy felmérés arra utal, hogy ez a gyakorlat szempontjából édesmindegy. Az amerikaifutballban szereplő játékosok 50-60 százaléka így is füvezik. Vannak, akik fájdalomcsillapításra használják a marihuánát, mások rekreációs célból. Az sem véletlen, hogy minden második NFL-es által elkövetett bűntény arról szól, hogy a játékos autójában füvet találtak egy közúti ellenőrzés során.
Ha fűvel meg lehetne bukni, nem lenne NFL - nyilatkozta Richard Dumas, a Phoenix Suns korábbi játékosa, s aligha jár messze az igazságtól. Persze a marihuána nemcsak a focisták körében népszerű. A New York Times megszellőztetett egy, a kosarasok körében két évvel ezelőtt készített felmérést, amely szerint az NBA játékosainak 70 százaléka füvezik. Ezt követően az NBA 2011-ben belátta, hogy a szezon vége után nincs értelme a játékosokon drogteszteket végezni, úgyis megbuknak.
Persze ez nem jelenti azt, hogy a kosarasok ész nélkül el- és felszívhatnak, bevehetnek mindent, mert a teljesítménynövelő-szerek használatát továbbra is tesztelik. A fű viszont már nincs tiltva. Szezon közben maximum négyszer vizsgálhatják őket, és azt is előre tudják, hogy mikor. A marihuána-legalizálásért küzdő szervezetek és honlapok ünnepelték a döntést.
A WADA (A nemzetközi Doppingellenes Ügynökség) eközben szélmalomharcot vív a dopping ellen, igaz, egyre kisebb meggyőződéssel. Álláspontja szerint a drogok nemcsak károsak az egészségre, hanem használatuk egyszerűen nem etikus. Ennek ellenére a szervezet a múlt nyáron enyhített a marihuánával kapcsolatos szabályain: már nem jár automatikusan több éves eltiltás, ha valakiről bebizonyosodik, versenyidőszakon kívül füvezett. Amerika már nem tiszta. És vajon Európa?
