Az Este című, kormánypropagandát terjesztő képes brosúrában Automata Alákérdező (a mikrofonállvány elnevezésű tisztes tárgyat nem szeretnénk megbántani) szépen megágyazott a tervezett Szabadság téri rémálom apoteózisának (istenítésének), aztán hagyta beszélni az államtitkárt. Utóbbi felmondta a már ismert szöveget Magyarország önállóságának elvesztéséről, és az áldozatokról, akik mind-mind a német megszállásba pusztultak bele, azaz változatlanul nem hagyta magát zavarni a tények által.
De volt egy magánmondata, ami a többihez képest újnak számított, és aminek persze nem lesz semmi következménye, lévén a közlendő alapmotívuma a szokásos kommunistázás. Azt mondta az államtitkár, hogy az európai országok azért vannak 40 év előnyben hozzánk képest, mert itt nem volt szabad beszélni a holokausztról. Jelentjük: szabad volt. Gilbert Naplója például 1967-ben jelent meg, Burton C. Andrus, az egyik nürnbergi börtönőr könyve '69-ben, hogy csak a két végletet említsük. A Kossuth, a Gondolat, az Európa és a többi kiadó könyvtárnyi irodalmat vitt a boltokba, a történészek Magyarországon is kiváló munkát végeztek.
Bár minden egyéb téren is csak ennyire volnának előttünk az európai országok.