Valóságos cirkuszhoz hasonlított Mladic bíróság előtti meghallgatása, vagy legalábbis az erre irányuló kísérlet. Az egykori hadseregtábornok már előre jelezte, egészségi állapota miatt nem hajlandó tanúvallomást tenni. Egyik ügyvédje azt állította, védence beszámíthatatlan, rendre összekeveri a valóságot a fikcióval. A bírák azonban azt közölték, egészségi állapota nem olyan rossz, hogy ne tehetne vallomást.
Miután Mladic belépett a hágai tárgyalóterembe, elutasította, hogy esküt tegyen arra hivatkozva, „tiszta a lelkiismerete”. Ezután a bírákat kezdte ócsárolni, a NATO bérenceinek nevezve őket, a bíróságot pedig „sátáninak” bélyegezte. Később mégis letette az esküt, de ezután az egyik őrhöz fordult, akit arra kért, hozza be műfogsorát, mert a cellájában felejtette.
Mladic vallomást ugyan ezután sem volt hajlandó tenni, de fel akarta olvasni előre megírt beszédét. Ezt azonban az elnöklő koreai bíró megakadályozta. A vádlottak padján ülő Karadzic azt közölte, bár ő is az szerette volna, hogy Mladic felolvassa nyilatkozatát, de tiszteletben tartja a bíróság döntését. Feltételezések szerint Karadzic a tárgyaláson tőrbe akarta csalni egykori hadseregtábornokát.
Minden felelősséget rá akart hárítani a srebrenicai mészárlás miatt, melynek során 1995 júliusában mintegy nyolcezer bosnyák férfit öltek meg a szerb szabadcsapatok. Az egykori boszniai szerb elnök azt akarta volna bizonyítani Mladic tanúvallomásával, hogy ő maga szinte semmit sem tudott arról, mi zajlott Srebrenicában, s a vérengzés csak Mladic műve volt.
A 68 éves Karadzicot és a 70 éves Mladicot egyebek mellett népirtással, a boszniai muzulmánok és horvátok lakhelyükről való elűzésével, Szarajevó lakosságának terror alatt tartásával vádolják.
