A beszámolók többsége szerint "megzavarták" a hétfői holokauszt megemlékezést. A szépen, rendben elkészített és izgalommentes ünnepségen egyszercsak előpattant valaki és kérdezett a hatalom képviselőjétől. Az ilyesmi megengedhetetlen. Rend, csend, fegyelem. A közönség azért kell egy ünnepségre, hogy lelkesen hallgassa az ünnepi szónokok közhelyes beszédeit.
Lehet mondani erre, az ünnepség már csak ilyen műfaj - életünk nagy kérdéseit nem itt kell megvitatni. És ez egyrészt igaz, másrészt biztos vagyok benne, hogy a közbeszóló Gulyás Márton is tudja.
Csakhogy Orbán országában nem lehet vitatkozni. Egyre kevésbé van hol. A kormánypárti sajtó a kedves vezető és kevésbé kedves vazallusai minden - akár egy napon belül is egymásnak ellentmondó - megjegyzésére helyesel. A nem kormánypárti sajtó meg az uraknak nem érdekes.
Szakmai egyeztetések, fórumok nincsenek, a parlament törvénygyár, a néppel levelezés útján való konzultáció vicc. Rossz vicc. Ha a kedves vezető eldönti, hogy atomerőmű lesz és nem-gyarmat Oroszország, akkor az úgy van, majd jön róla egy kétsoros közlemény, és kuss. Ha bedaráljuk az oktatási rendszert, akkor a hozzászólás lehetősége annyi, hogy lehet bólogatni. (Igaz, még nem kötelező.) Ha úgy döntünk szilveszter estéjén, hogy hazug szobrot állítunk a Szabadság téren - ami még ízléstelen is -, akkor megszólalhat két szerencsétlen, rövid pórázon tartott hódolónk, hogy ez gyönyörű, mindenki más hallgasson.
És ha így, akkor ne tessék csodálkozni, hogy az ellenvélemény néha a felszínre tör. Kellemetlen az uraknak, de bizonyára készül már a terv, miként lehet az ilyesminek az elejét venni.
Ceterum censeo:Orbánnak mennie kell!
