A közszolgálati tájékoztatási eszközök könyörtelen kisajátítása, szép germanizmussal gleichschaltolása, joggal váltott ki néha komor indulatot, már csupán azért is, mert lábbal tiporja azt az általánosan elfogadott demokratikus fölfogást, hogy szabad rendszerben nem csupán garantált helyének kell lennie a bírálatnak.
Ami viszont "közszolgálat", annak semlegesnek, sokszínűnek kell lennie. Ehhez tartja magát következetesen a legendás brit BBC, a német ARD és ZDF, meg a francia hírcsatornák is. A Fidesz-kormányzat viszont örökölte a szocializmus gyakorlatát, ami "közszolgálat", abból csak az éppen uralkodó hang szólhat, punktum.
Ebben a légkörben üde színfolt az ugyancsak "köz" Bartók rádió magatartása a napokban. A zenei világ egyöntetűen ünnepli a most hatvanéves nagy nemzetközi rangú pianista, Schiff András születésnapját. Aki politizál, tudja jól, hogy Schiff és az Orbán vezetés rossz viszonyban van egymással. A pianista nyíltan, sőt irgalmatlanul bírál, amit a pillanatnyilag hatalmon lévők zokon vesznek. Ennek ellenére a Bartók rádió minden politikát elhajítva nem csupán méltón, nagylelkűen is Schiff heteket rendez, felhők nélkül ünnepel.
Mintha a két másik hullámhosszon nem volna rendszeres agitáció. Alapjában nem meglepő. A Bartók adó névadójának a szellemiségét követve, - ő sem volt békülékeny korának kormányzatával - csak a muzsikát szolgálja, ilyen hírneve és gyakorlata volt a Kádár rezsimben is, hiszen miként ma is vallja, "a zene mindenkié". Ilyenek művelt munkatársai, akik állandóan Mozart, Beethoven és természetesen Bartók bűvkörében élnek.
(Bartók rádió, Schiff napok)
