A francba! Már több napja kitaláltam a cikk címét, de időközben akadt egy szikrázó elme, aki bekommentelte ugyanezt. (Return volt a neve, ismerjük el elsőségét!)
Épeszű nemzetek sosem műemlékezik saját bukásukat. Szokás inkább szokás dicsőségnek emlékművet emelni. De ez Magyarország.
Nem megyek túl messze: bejárta a világhálót egy révült tekintetű asszonyt mutató felvétel, aki egy rezsicsökkentési fórumon borult be. A teremben birkamód lapító közösségből felugrott, és lobogtatni kezdte zászlaját. A rúdon zöld-fehér-piros sorrendű vászon lengett, fejjel lefelé a koronás címerrel. Mekkora magyar lehet egy ilyen csökkent értelmű lobogós…? Emlékszik-e ő valójában arra, hogy eljött otthonról? Vegyük őt a jelen ideológiai rezsim jelképének.
Valószínűleg nem tud többet, mint, hogy Gyurcsány pusztuljon. Hazáról-nemzetről fogalma sem lehet. De büszke vérmagyar butaságára.
A cirill metódus jelképe ő, ahogyan jelkép a Magyar Nemzeti Szégyen emlékműve, a Szabadság téren. Hogy pontos legyek: a Magyar Gyalázat Náci Sasa messzi üzenetet hordoz.
A kurzusművész leírása szerint: "Gábriel arkangyal alakja szép és szelíd. Teste tökéletes, tekintetében nem jelenik meg rémület."
A szem a lélek tükre. Az ember tekintete meghatározó érintkezési forma, az emberek közötti személyes kapcsolatban a kezdeti kommunikáció eszköze. Tudunk a tekintetünkkel hívni vagy küldeni, csábítani vagy visszautasítani, szeretetet, érdeklődést, haragot és számtalan más érzést kifejezni.
Csakhogy a művész szerint az arkangyal "arca szelíd, szeme csukva." Mármost akkor mi van a csukott szemű tekintettel, drága zűrzavaros művészem?
Arról nem is beszélve, hogy a "műleírást" hány általánost végzett közmunkás írhatta, aki szerint a birodalmi sas "hamar elér hozzánk és bekebelezi Magyarországot, hogy megbékjózza (sic!)…". Nyelvi gyalázat! - tisztelet a bírálóknak.
Aki áldozatoknak kíván emléket állítani, előtte lebeghet a világszerte álló Ismeretlen Katona sírja. Vagyis egyszerűségében méltóságteljes, letisztult, áthallás nélküli szerény, mégis szomorúan komoly - nem különben olcsó - mementó lenne helyesen állítható.
Nem elemezném, mert nem értek hozzá, mi köze ennek a monumentnek jelképesen ahhoz, hogy Paksot az oroszok bővíthetnék.
Sokan, okosan azt mondják, hogy esetünkben nem arról van szó, hogy további sufnikat ragasztunk Paks I. mellé. Az új erőművet meg bárki építhetné. (Jordániában 30 százalékkal olcsóbb lett egy Roszatom-beruházás pusztán a versenytárgyalás révén.)
A békemenet elvakultjai hamarosan talpalnak a magyar-orosz barátságért - a cirill összefogásért. (Ahogyan bármikor megindulnának a magyar-iráni vagy a magyar-priéz - nota bene: magyar izraeli - barátságért is, ha a zűrös vezér szeretné. Az önálló elmeműködés a CÖF esetében lényegében kizárható.)
A szimbolikus kampány hungarikum. Nincs tán a világon, hogy az egyik oldal plakátjain a másik oldal vezetői virítanak.
Ha viszont már így alakult, tennék egy javaslatot. A baloldal hirdessen így. Órásplakát, felirata: Választás 2014. A képen Orbán Viktor. Alatta az ismert idézet: "Ne mi nyerjük a legtöbbet!"!
