Amilyen óriási siker a dráma még mindig a Pesti Színház előadásában, annyira hiányzik a rendezői egyéniség a filmváltozatból. Megmarad a családi szennyesládák kiborogatásakor megszokott fordulatok nem túl fantáziadús előadásánál.
Nem is jár különösebb meglepetéssel a karakterek lelepleződése, hiszen tudjuk, ebben a drámai alaphelyzetben kötelező a rejtett titkoknak napvilágra derülni.
Az Augusztus Oklahomában sem marad adósunk a drámai helyzetben összefutott család tagjainak szánalmas, kicsinyes, mocskos vagy együttérzést ébresztő titkainak kiteregetésével.
A családfő eltűnésének ténye, majd öngyilkosságának napvilágra kerülése, ahogy ez kötelező formula a családi szennyesládák tartalmának számbavételekor, egyre inkább elhalványul az anya, három lánya és a közvetlen hozzátartozók mind durvábban előtérbe kerülő indulatai mögött.
Önzések, gonoszságok, hazugságok, aljasságok és érdektelenségek feszülnek egymásnak a látszólag polgári vérmérsékletű család együttesében. És mindenek előtt a korábbi bűnök és a sűrű boldogtalanság. Az előadásmód elsőrangú, színészei emelik meg a filmet. Meryl Streep az anyai szeretet és gonoszság keverékéből állítja elő a sokadik öregedő és kiábrándult nőt - zseniálisan.
Julia Roberts a boldogtalanság mélységes kútjába engedi bepillantani a nézőt szép, telt, átélt játékával. A rég látott Juliette Lewis semmit nem vesztett izgalmas egyéniségéből, ahogy jó volt nézni Ewan McGregort és rövid jelenlétében Sam Shepardot is. (Augusztus Oklahomában ****)
