A levelező tagozat továbbra is működik. Történjen bármi, a kormánypárti korifeusok írnak. Most éppen a miniszterelnök válaszolt a Mazsihisz levelére. Bevezetőben köszöni, hogy kérdéseikkel "nyíltan és közvetlenül" hozzá fordultak. Cserébe kérdéseikre nem reagál. Annyi kiderül, hogy a Szabadság térre tervezett emlékművet felállítják, noha a zsidó szervezet pont azt kérte, ne tegyék. De a II. világháborús deportálást "idegenrendészeti kérdésnek" nevező Szakály Sándorról már szó sem esik. Vagyis nem váltják le a most induló Veritas Történetkutató Intézet éléről, hogyisne, hiszen ott feladata van. Továbbá Orbán Viktor azt sem ígéri meg, hogy a józsefvárosi pályaudvar helyén létesítendő Sorsok Háza torzításmentesen mutatja majd be a holokausztot. Kormánya működése és különösen történelemszemlélete alapján ez sem csoda.
Így a kedves vezető hallgatása sokkal többet árul el, mint a levélben fellelhető szóvirágok a tiszteletről, a főhajtásról és a közös lépésekről. Az pedig különösen sokatmondó, hogy "vannak, akik az áldozatok emlékezetét... napi politikai spekulációkká akarják silányítani". Bizony, akadnak ilyenek. Akik például egy emlékművel tudnák le a tisztelgést, s akik a német megszállás 70. évfordulójára pont egy vitatott szoborcsoporttal kívánnak emlékezni. Ám a címzetteknek meg kell érteniük, hogy választások jönnek, s ilyenkor a Fidesznek mindenkire gondolnia kell. Nemcsak a Mazsihiszra, hanem a szélsőjobboldalra is. S bár kétségkívül nehéz köztük sasszézni, de azért megpróbálkoznak vele. Persze a nemzeti együttműködés jegyében.