Nem voltak illúzióim, de otrombaságában minden elképzelhetőt felülmúl a Magyarország 1944-es német megszállásának emléket állító szoborkompozíció terve - mondta lapunknak a nyilvánosságra került koncepciót értékelve Ungváry Krisztián. A történész - aki szerint az engedélyező V. kerület vélhetően nem gördít majd akadályt a megvalósítás elé - úgy vélte, elképesztően "ízléstelen és hazug" a terv. A történelmi eseményt ugyanis úgy mutatja be, "mintha az ártalmatlan, jóravaló Magyarországot derült égből a villámcsapásként érte volna a gonosz", onnantól pedig kényszerpályára került volna az ország és ami utána történt, arról már a nácik tehetnek.
Pedig - hívta fel a figyelmet Ungváry - Magyarország akkor a náci Németország szövetségese volt, a parlament a megszállás után is ülésezett, az új Sztójay-kormány pedig javarészt a korábbi, Kállay Miklós vezette kabinet tagjaiból állt. Ungváry utalt arra, hogy az emlékmű a jelek szerint azon önfelmentő igyekezet kézzel fogható jele lesz, amelyre az új alaptörvény nemzeti hitvallása is kitér: "Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától (...) számítjuk".
Ami pedig a szoborcsoport szimbólumait illeti: a jelek szerint egy arkangyal és egy birodalmi sas költözik a Szabadság térre. Ezt az egy megvalósítandó művészeti tervet ajánlja ugyanis elfogadásra a fideszes Rogán Antal polgármester a döntésre területileg illetékes önkormányzat tagjainak figyelmébe. A szerdai, rendkívüli ülésre készített erről szóló előterjesztést Pásztor Tibor helyi MSZP-s képviselő hozta nyilvánosságra blogjában.
A szocialista politikus feltöltötte az előterjesztés mellékletében szereplő látványterveket is.
A terv - amit kísérőlevelében Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár ajánlott Rogánéknak -, Párkányi Raab Péter munkája; a 46 éves szobrász formázott már köztérre Wass Albertet, Trianon-emlékművet, de Gobbi Hildát és József Attilát is. Ezúttal az alkotás két fő elemének Gábriel arkangyalt és a birodalmi sast képzelte el: az alakok egy 13 oszlopból álló, hét méter magas kapuzatban állnak, és a dokumentációban szereplő műleírás szerinti jelentésük: "a Harmadik birodalom, illetve az azt megjelenítő náci szimbólum, a birodalmi sas (...) végigrepül, végigsöpör a világon. Hamar elér hozzánk és bekebelezi Magyarországot, hogy megbékjózza, gúzsbakösse lakosait".
A "vandálbiztos" anyagokból készülő, a megszállás 70. évfordulóján felavatni tervezett szoborról Melocco Miklós és Benedek György szobrászművészek készítettek szakvéleményt a Budapest Galéria számára. Ebben csak szuperlatívuszokban nyilatkoztak a szobrász koncepciójáról - mindketten a Fidesz által az alaptörvényben is nevesített - Fekete György által vezetett - Magyar Művészeti Akadémia tagjai. Mint írták, "a koncepcióterv egyedülálló, művészeti értéke kimagasló, szimbolikája példátlan". Hozzátették még, hogy "a megrendelőnek nem kell tovább keresnie, mivel (...) a koncepció egy páratlan kvalitásos, kifejező és szuggesztív alkotás", méltó a megvalósításra.
Ugyanakkor a részletes dokumentációban egyetlen szó sem esik arról, hogy mennyibe kerül az emlékmű megvalósítása. Ahogy a mellékelt dokumentumok szerint a véleményezőknek az sem tűnt fel, amire a hvg.hu felhívta a figyelmet: szimbolikájában több szempontból is "problémás" a koncepció. Ugyanis a birodalmi sas nem náci szimbólum, hanem német, amely már Római Birodalomnak is jelképe volt, és része Németország mai címerének is, vagyis aki a második világháborús náci agresszió jelképének ezt választja, az a mai, demokratikus német államot sérti meg. Továbbá az alkotó ugyan azt feltételezi, hogy a sasról a szemlélő a bombázó repülőgépekre asszociál, a gondolatmenet "apró" hibája - mint arra Ungváry is figyelmeztetett - , hogy a náci Németország nem ellenségünk, hanem szövetségesünk volt akkoriban, így nem bombázta Magyarországot.
Holokauszttagadásért feljelentették Szakályt
Feljelentette a Demokratikus Koalíció (DK) a kormány által alapított Veritas Történetkutató Intézet főigazgatóját. A DK-s Oláh Lajos szerint Szakály Sándor azzal, hogy a múlt héten "idegenrendészeti intézkedésnek" minősítette az 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt deportálást, a népirtást jelentéktelen színben tüntette fel, illetve igazolta. Ez pedig akár 3 év szabadságvesztéssel büntethető a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása miatt.
A holokauszt "torzítása" ellen a Simon Wiesenthal Központ is tiltakozott. Efraim Zuroff, a központ vezetője szerint egyre gyakoribbak azok a kísérletek, különösen a posztkommunista kelet-európai országokban, amelyek arra irányulnak, hogy átírják a történelmet. "Az a tény, hogy ezek az országok az Európai Unió tagjai, kínos Brüsszelre nézve" - közölte Zuroff, hozzátéve: ennek ellenére szinte semmi nem történik az EU-ban az ilyen narratívák megszüntetésére.
Ám hiába kavart botrányt a Veritas főigazgatójának múlt heti, MTI-nek adott interjúja, Szakály Sándor nem mond le. A főigazgató-történész az ATV Szabad Szemmel című műsorában kifejtette: "akit ezzel megsértettem, megkövetem". A DK és a Mazsihisz már ekkor követelte Szakály lemondását, sőt a Mazsihisz kilátásba helyezte, hogy bojkottálja a Holokauszt Emlékév rendezvényeit, illetve visszaadja a Civil Pályázati Alap keretében elnyert állami támogatásokat.
Szavait Szakály amúgy azzal magyarázta: "nem sértegetni akartam, olyan kifejezést használtam, ami az akkori időszakban szakkifejezés volt." Az MTA-doktor főigazgató elismerte, hogy a zsidók kiutasítása "nem volt emberséges", hiszen a kitoloncoltaknak "sajnálatos módon halál lett a sorsuk". Ami a "szakkifejezést" illeti, a korabeli, 1941. augusztusi lapok használták még a "közjogi helyzetük tisztázása" kifejezést, megemlítve, hogy az "idegenek a mostani háború során nemzethűségi szempontból teljesen megbízhatatlanok és káros politikai tevékenységet fejtenek ki".
Ám Szakály szerint szakmai kérdésről van szó, amely "politikai konstellációba került". Jelezte, nem vesz részt és nem is tartja meg tervezett előadását a holokauszt-konferencián, mivel "személye, a nyilatkozata körül ilyen vita alakult ki". Pedig a Szombat című zsidó politikai és kulturális folyóirat szerint "hasznos volna előadásokra készülnie, s végiggondolni az akkori magyar politikai döntéshozók és a katonai végrehajtók felelősségét éppúgy, mint a 70 évvel későbbi történészét".
Ungváry Krisztián korábban lapunknak azt mondta: az "idegenrendészeti eljárás" annyit jelentett, hogy az állam több generáció óta itt élő embereket megfosztott vagyonuktól, és "indirekt módon az élet jogától", ennek pedig "van ennek egy emberi oldala is". Ám ha egyoldalúan közelítünk történelmi tényekhez, tette hozzá, akkor "Sztálin kapcsán is mondhatnánk: amikor 100 ezer embert elvittek a gulágra, csak munkaerő-átcsoportosítás történt".
Egyébiránt a Veritas Intézetnek Szakály elképzelése szerint "kicsit más szellemiséget kell képviselnie", mint az eddig már meglévő történettudományi műhelyeknek. Nem tudni, ennek jegyében vállalt-e szerepet tavaly novemberben - a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektorhelyetteseként, de már intézetvezető-várományosként - Szekszárdon, ahol a Tóth Csaba Attila jobbikos helyi képviselő által szervezett "Léleképítő esték" egyikén Gömbös Gyulának életútját elemezte. A Népszabadság tudósítása szerint Szakály "sodró lendületű előadást" tartott a szerinte 1932-es kormányalakításakor "antiszemita nézeteit revidiáló, ám filoszemitává sosem vált" Gömbösről. Szakály különösen nagyra értékelte, hogy Gömbös megfogalmazott egy 95 pontos munkatervet, amihez hasonló, mindenki számára számon kérhető kormányprogram addig Magyarországon nem volt, és amelynek javát "ma is vállalhatónak" ítélte. Elmondta, hogy Magyarország gazdasága 1938-ra között felzárkózott Európa középmezőnyéhez, és ez Gömbösnek is köszönhető, ám a politikust korai halála meggátolta abban, hogy "műve kiteljesedjen".
Gömbös érdemei közé sorolta, hogy vezetőként nem tartott igényt előnyökre, politikusként nem gazdagodott meg. Hozzátette: mivel Magyarországon minden történelmi személyiségben talál valamelyik politikai oldal hibát, aligha neveznek el utcát Gömbösről.
Érdekesség, hogy a Gömbös-est után az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztályánál panaszkodott nyílt levélben Nyíri Kristóf filozófus, hogy "egyes akadémiai köztestületi tagok részéről az utóbbi hónapokban olyan megnyilvánulások hangzottak el, amelyeket nem lehet másként minősíteni, mint a Horthy-rendszer ideológiai restaurációjára tett fellépésként". Nyíri utalt is Szakály szekszárdi előadására, mint "riasztó, legfrissebb példára", továbbá javasolta, hogy az MTA-osztály határolódjon el a "szélsőjobb történelmi rehabilitációján" munkálkodó akadémikusoktól. Nyíri heves reakciója azért is figyelemreméltó, mert két éve a Heller Ágnest és társait alaptalanul meggyanúsító kormányzati támadások idején nem állt ki társai védelmében, sőt a filozófusüggyel összefüggésben elítélően nyilatkozott, sokallva a pályázati pénzeket, hiszen szerinte "a filozófia olcsó tudomány, csak könyvtár kell hozzá".