Az emberek 52 százaléka pesszimista, amikor a következő öt évről kérdezik, mert úgy véli, hogy rossz irányba mennek a dolgok. Mindössze 23 százalékuk számít javulásra. Ami pedig az elmúlt öt évet illeti mindössze 22 százalék beszél javulásról, 57 százalék viszont romlásról.
A Superjob különösen a tendenciát tartja aggasztónak: 2006-ban a megkérdezetteknek még a 63 százaléka mutatkozott optimistának a közelgő öt évre tekintve, ez zuhant le mostanra 23 százalékra. Eközben a pesszimisták aránya 52 százalékra emelkedett. A kutatók keveslik az olyan derűlátó nyilatkozatokat, amelyek szerint "végre valahára pénzt fektettek a termelésbe" és "az élet átláthatóbbá vált".
Az optimistábbak a jó változások között említették azt, hogy immár az interneten is megjelentek olyan portálok, amelyek az állami szolgáltatásokat teszik elérhetővé, új utak és gyermekjátszóterek épülnek, és néhány területen a dolgok biztatóbban alakulnak. Van, aki csak általánosságokat mondott: "Nagyon reménykedem!", "Oroszország előre!" "Mindig bízni kell a jövőben!"
Sokkal többen vannak, akik a keserű valóság tényeit sorolják: a közlekedési dugókat, az árak növekedését, azt, hogy "a tisztviselők pimaszabbak lettek, egyre többet és többet lopnak", "nincs terük a kisvállalkozásoknak", "a bérek nem követik az árak gyors emelkedését". "Minden észrevehetően drágul. Mitől legyen javulás…"
"Nincs ok arra, hogy bizakodjunk a javulásban: azért tenni kellene, nem pedig úgy csinálni, mintha tettünk volna." "Bizonyos csoportok helyzete jobb lett, de a legrosszabb az, hogy az 1-2-3 felsőfokú diplomával rendelkező moszkvai fiatal szakemberek nem találnak a diplomájuknak megfelelő munkát, a helyükön máshonnan érkezettek ülnek."
A jellemzőek közé sorolták a kutatók a következő megállapítást:. "A gazdagok tovább gazdagodnak, a szegények tovább szegényednek. Minden azoké, akiknek pénzük és kapcsolataik vannak." "Csak azoknak lett jobb, akiknek eddig is jó volt." Egy 28 éves fiatalember sokak véleményét összegezte így: "Ha nem változik meg a törvényhozás, akkor nem válik jobbá az élet.
Szigorítani kell azokon a törvényeken, amelyek a bevándorlással, a korrupcióval kapcsolatosak. Vissza kell állítani a halálbüntetést a különösen súlyos bűncselekmények esetében, fel kell emelni az évente több mint egymillió rubelt keresők adóját, és sok minden másra is szükség lenne…Ellenkező esetben a polgárháború felé tartunk."
Ezzel a véleménnyel összecsengenek egy 43 éves tulai eladó szavai: "Divattá vált lopni és ezért semmit nem kapni…" A politika csak itt-ott türemlik át a véleményeken. "Az egyszerű ember biztosan nem fog jobban élni olyan vezetőkkel, mint Medvegyev…és a hasonlók." Egy 55 éves Nyizsnyij Novgorodi részlegvezető jelentette ki: "Ebben az országban az egyszerű ember csak a fiatal Brezsnyev idején élt elég jól." Egy harmincéves rosztovi pedig azt mondta: "A kormánytól csak meséket és ígéreteket hallunk. A valóságban semmi nem történik…"
Egy vezető beosztású szaratovi fiatal jelentette ki: "Haladás kétségkívül van, csakhogy nem a tevékeny hatalomnak köszönhetően, hanem annak ellenére. Amíg még van gáz, erdő, fém, hatalmas területek és 100 dolláron felüli olajár, addig kielégítően fogunk élni. Belátható időn belül leesik az olaj ára és akkor sokunk számára eljön a vég.
" Ettől sokan tartanak, az olaj világpiaci árának esetleges csökkenése a gazdasági válság időszakának nehézségeit vetíti előre. Mindez nem sok biztatót ígér a többség számára. Egy 39 éves soför fogalmazott a legkeserűbben: "Az emberek túlélnek, nem pedig élnek."
A kormányzathoz lojálisabb VCIOM közvélemény-kutató intézet ettől eltérő eredményre jutott. Ettől az esztendőtől jót remél a megkérdezettek 48 százaléka, de még itt is elég magas (33 százalék) azok aránya, akik nehézségekre számítanak. Egy másik kutató-intézet a Levada-Centr hajlamosabb a negatív hangulat alátámasztására. Ami ennél fontosabb, hogy a szociológusok és a közgazdászok szerint a gazdasági helyzet éppen elég okot ad a nyugtalanságra.
A Nyezaviszimaja Gazeta közgazdászokra hivatkozva veszélyes problémáról ír. A negatív fogyasztói hangulat ugyanis a beruházások csökkenéséhez, elbocsátásokhoz és a bevételek apadásához vezet. "2000-től 2007-ig nagyon gyorsan növekedtünk. A termelés növekedésének az üteme az egyik legnagyobb volt a világon. - idézi a lap Valerij Mironov jeles közgazdászt.
- Ezekben az években a bérek valutában számolva kétszer-háromszor gyorsabban növekedtek, mint a termelékenység. És ezt az emberek érzékelték. A termelés növekedési üteme most lelassult. Lassabban növekszik a bér is. Ritkán nyílnak meg új üzemek. Mindebből következik a pangás érzete."
A pesszimizmus egyenes következménye a hitelfelvétel csökkenése, és ezzel együtt a bankok helyzetének romlása. Ha kérdésessé válik a gazdasági növekedés lehetősége, ha nincs garancia a befektetések megtérülésére, akkor a piac sok szereplője számára a legbiztosabb megoldásnak a tőke külföldre menekítése tűnik.
