A mai átpolitizált világban nem könnyű civil beszédbe elegyedni. De nem lehetetlen. A példa Lendvai Ildikóé, akit kiemelkedő műveltsége tesz alkalmassá, hogy civilként lépjen fel. Miközben szeretnék bekéredzkedni a "Civil beszéd" rovatába, kérdések is halmozódnak bennem. Vajon éppen a civilséget vállaló ember az, aki feledni tudná elmúlt évtizedeit, politikai kötődéseiből fakadó véleményeit? Képes-e ember felülemelkedni mindazon, amit képviselt? Egyáltalán, attól, hogy megpróbál milliók szemével, magyarán civilként körbenézni, másként kell-e látnia a világot? Nem másként, csak tisztábban.
Már huszonnyolc évet lenyomtam a kommunikáció különféle területein, amikor a fogyasztóvédelmi lap főszerkesztője lettem. És itt hónapról-hónapra meg kellett tanulnom másként gondolkodni az újságírásról. Nagyon egyszerű lett a képlet: az élet mindennapjaiban igyekeztünk segíteni az embereknek, hogy ne csapják be őket, hogy ne fogadják el a gyártók és forgalmazók kibicsaklásait.
Úgy kellett írnunk, tesztelnünk, hogy ne legyünk tekintettel semmilyen főhatóságra, amelyik intézkedéseivel, rendeleteivel gyakorta akadályozta, hogy a köznapi emberek jól járjanak. Mi elhittük, inkább úgy mondom elhitettük, hogy lehet, érdemes a "gyalogosok pártján" állni, pontosabban csak úgy érdemes űzni a szakmát. De istenem, "Hol van már tavalyi hó?" (Faludy György Villonjainak egyikéből.) Amit az imént felvázoltam, azt én a hetvenes-nyolcvanas években tíz éven át űztem, de a hatalom nem tűrte tovább, nem tudta elviselni, hogy az életet másként is lehet nézni, látni, nem csak úgy, ahogy a politika bográcsaiban kifőzik.
S most? Most másként van? Most tűrik? A látszat, a valóság ezernyi arca az ellenkezőjét mutatja, mert közhelyes fogalmazásban: az ördög a részletekben bújik meg. Ha most szerkesztenék egy fogyasztóvédelmi újságot, bizonyosan félreverném a harangot: hogy ugyan már tisztelt állami férfiak, ne ámítsák a népet. Például: úton-útfélen hallani, hogy nálunk a nyugdíj adómentes. És a tranzakciós illeték? Vagy éppen az ahhoz kapcsolódó "eho"? De miért csak a nyugdíjasról esne szó? Aki az illetményét bankon keresztül kapja, és milliók így kapják, a megdolgozott és leadózott pénzükhöz miért csak büntető kamatadó útján, vagy csak korlátozottan juthatnak hozzá?
Egyáltalán, milyen jogon állítja az állam, hogy akármelyik polgára nem veheti szabadon igénybe a teljes jövedelmét, amikor akarja, akár közmunkás az illető, akár milliomos országgyűlési képviselő? Mi ez, ha nem önkény? Ezt írnám, de most persze nem teszem. A múltkor becsöngetett egy hölgy, azt kérdezte, hajlandó lennék-e néhány közvéleménykutató kérdésre felelni. Nemet mondtam, amint nem tennék, ha az utcán szólítana le, hiszen ott nincs rajtam, mint lakásajtómon a nevem. Mert ugye, nem tudhatom, hogy amit mondok hogyan, hova jut el?
Ha akartam, ha nem, belémnyílalt a költő rendszerrajza: "Számon tarthatják, mit telefonoztam/s mikor miért, kinek./ Aktákba írják, miről álmodoztam/s azt is, ki érti meg./ És nem sejthetem, mikor lesz elég ok előkotorni azt a kartotékot,/mely jogom sérti meg." (József Attila: Levegőt) Ez félelem? Nem! Ez felismerése annak, milyen világ teremtődött itt. A józan paraszti ész érvényesülése a demagógia, az álság és az ellen, hogy egy évfordulós gyűlésen a miniszterelnök kénytelen legyen fegyveres katonák karéjában szónokolni.
S ha már itt tartunk, szeretnék néhány szót szólni az összefogásról, ami most "újra" aktuális lett. Ha engem megkérdezne bárki, biztosan azt mondanám: Ti mindannyian,(Bajnai Gordon, Bokros Lajos, Fodor Gábor, Gyurcsány Ferenc, Kuncze Gábor, Mesterházy Attila, Schmuck Andor) s többiek, akik valljátok ugyanazt a célt, jelöljétek meg, hol kit jelölnétek a győzelem esélyével. Aztán meggyőződnék róla, mennyire igaz ez, és tekintet nélkül világnézetre, párt hovatartozásra, őt jelölném. Ugyanis nem biztos, hogy belsőséges érdemek szerint kell felosztani a világot. Ugyanis ha nem vennék észre, trafikügyben, földügyben, pályázatok ügyében ez folyik. S ha ezzel szemben nem mutatnak teljesen mást, akkor miről beszélünk?
Megvallom, engem valójában az ellenzéki pártok megállapodása indított írásra. A kérdés az, felcsillan a remény "korszakváltásra", ha netalán győznek? A népet pedig nem kellett eddig sem cukkolni arra, hogy egységes fellépést sürgessenek. Önmagától is megtették. És miért pont az MSZP elnökének beszéde alatt harsogott október 23-án erőteljesebben a kívánság? Mert a magukat vezető ellenzéki pártnak nevezők voltak hivatottak elsősorban a valódi egység útjában levő dolgok eltakarításában. "Mert az meglehet, hogy megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt, hanem hát az nagy hiba, hogy úgy látszik, a jelent kell még a legjobban megbűnhődnie valamikor."(Mikszáth Kálmán "Jeles mondatataim") Ezt kellene elkerülnünk. Tehát: egy kockát, egy x-et!
