2012-ben a legális cigarettafogyasztás 11,162 milliárd szálat tett ki. Ennek az 5,8 százaléka hozzávetőleg 650 millió szál. A 2013-as kiskereskedelmi mennyiség pedig 9,156 milliárd szál, aminek a 11,8 százaléka 1 080 millió szál. A két adatot összevetve szemmel látható, hogy a százalékok duplázódása jóval kisebb mennyiségi növekedést takar.
A dohánytermékekkel kapcsolatban kiemelendő, hogy esetükben a fogyasztási paletta összetett, az egyes termékek forgalma egymáshoz viszonyítva is folyamatosan változik.
Ha a cigarettához a fogyasztási dohányt is hozzászámítjuk (a mennyiségből sodorható cigarettaszálra átszámítva), akkor a 2012. évi 18,1* milliárd szálas fogyasztás 2013-ra 17,2* milliárd szálra csökkent, ami 5 százalékos fogyasztáscsökkenés (ennyi a leszokás + feketepiac felé fordulás). A csökkenésen túl a szám azt is mutatja, hogy a legális fogyasztási piacot szálmennyiségben mérve a fogyasztási dohánypiac aránya a 2012. évi 38 százalékról 2013-ra 47 százalékra nőtt, tehát a kutatás alig több mint a teljes dohánypiac felét fedi le, ezért az arányok is félrevezetőek lehetnek.
Ezért is különösen fontos, és árnyalja a képet, hogy a kutatás mellé először elvégzett kiegészítő kutatás, ami a kisebb településeken a háztartási szeméthez is hozzáfért, és a csomagolt fogyasztási dohány adózatlan arányát is képes volt valamilyen szinten becsülni, a fogyasztási dohányokra mindössze 2,2 százalék adózatlan arányt (fenti logikát követve, ennyiből kb. 175 millió szál sodrott/töltött cigaretta készíthető) hozott ki.
Ha teoretikusan összeadjuk a 2013-ban mért nem adózott mennyiségeket: 1 080 millió szál cigaretta, + 175 millió szálnyi fogyasztási dohány = 1 255 millió szál, ami a 17,2 milliárdos legális piacnak 7,3 százaléka. Ezzel a kimutatással két probléma van:
1. Nincs előzetes adat, amivel össze lehetne hasonlítani, ezért az ilyenkor igazságosabb trendelemzésre csak a kiegészítő kutatás esetleges megismétlése esetén lenne lehetőség.
2. Ez a szám annyiban megtévesztő, hogy a kutatás nem tudta mérni azt a fogyasztási dohánymennyiséget, amely nem került csomagolásba, hanem teljesen illegális beszerzés és forgalmazás keretében került a felhasználókhoz (pl. dohányföldekről eltulajdonítva).
A GfK által közölt 11,8 százalékos, Magyarországon nem adózott cigaretta arányból le kell vonni a külföldről legálisan, pl. "bevásárló turisták" által behozott, majd belföldön elfogyasztott, így a mérésbe bekerülő cigarettát (ha a szomszédos országban olcsóbb a cigaretta, többen vásárolnak ott, ha Magyarországon olcsóbb, akkor itt vásárolnak több cigarettát), ami szintén árnyalja az összképet.
A feketepiac jelenléte azonban nem tagadható. Éppen ezért a NAV a dohánytörvény kihirdetése óta készült arra, hogy az erőforrásait a legeredményesebben fordítsa az ellenőrzésekre. Az illegális behozatal, illetve az illegális előállítás megakadályozása céljából a pénzügyi nyomozók és a pénzügyőrök szorosan együttműködnek, illetve a kapcsolatuk szorosabbá vált a rendőrséggel és más közreműködő személyekkel (például Magyar Posta, internetszolgáltatók).
A NAV pénzügyőrei az illegális cigarettaforgalom megakadályozása érdekében folyamatos ellenőrzéseket végeznek nem csak a határátkelőhelyeken, hanem belterületen, közúton, piacokon, illetve közterületeken egyaránt. Ennek eredményeképpen 2013-ban a NAV 2 millió szál cigarettával többet foglalt le, mint az előző évben, ugyanakkor az illegális vágott dohány kereskedelmének visszaszorítása érdekében a postahivatalokban is végez ellenőrzéseket.
