A magyar leánybank eladását ugyanakkor - a hitelminősítő szerint - számos szabályozási elem nehezíti. A tőkeemelés jelentősen javítaná a Raiffeisen tőkehelyzetét, összhangba hozva a bank tőkeerejét a hasonló méretű versenytársakéval. A Raiffeisen aránytalanul nagy közép- és kelet-európai, illetve FÁK-országokbeli kitettsége azonban azt jelenti, hogy érzékenyebb marad ezen országok negatív folyamataira.
A Raiffeisen arra használná fel 2,0-2,25 milliárd eurós, első félévre tervezett tőkeemelését, hogy legalább részben visszafizesse a válság kezdetén kapott 2,5 milliárd eurós részvételi tőkét, amelyből 1,75 milliárdot az osztrák állam biztosított számára. A bankot az is motiválja, hogy a Bázel III. követelményrendszerben fokozatosan elveszti e tőkeelem elsődleges tőkeként (core capital) való besorolását, így 2018-tól egyáltalán nem számít majd annak.
A Fitch szerint a tőkeemelés a 2013. szeptember végi valamivel 8 százalék alatti szintről 10 százalék közelébe emelné a hitelminősítő által számolt tőkemegfelelési mutatót. Ez azt jelentené, hogy a bank életképességi mutatóját a hitelminősítő felemelhetné a jelenlegi "bbb" szintről, amennyiben a közép- és kelet-európai helyzet is javul. Magyarországon és Romániában azonban továbbra is negatívak a szektor kilátásai.
A Raiffeisen Magyarországon maradásával kapcsolatban a Fitch úgy véli, a döntés a magyarországi szabályozási helyzet bonyolultságát mutatja, ami megnehezíti a külföldi bankok számára, hogy elhagyja az országot. Emellett a múltból örökölt rossz hitelek és az anyabanki finanszírozástól való függőség is nehezíti a kivonulást, bár egyes magyar bankok érdekeltek lennének abban, hogy piaci részesedést vásároljanak maguknak.
A magyar leánybank a Fitch szerint továbbra is negatívan járul majd hozzá a bank eredményéhez, bár az itteni tevékenység mérete viszonylag kicsi a teljes csoport méretéhez képest. Az elmúlt években nagy szerepe volt a Raiffeisen eredménytermelésében Oroszországnak, a Fitch szerint az eredménytermelés megoszlása diverzifikáltabb lesz a jövőben.