Jómagamban az egykori egyetemista ájult tisztelete Simone de Beauvoir iránt maradt a régi, a filozófus-írónő, Sartre élet- és alkotótársa, az egzisztencializmus és a modern feminizmus gondolkodója semmivel sem lett kisebb istenség a francia kultúra egén azzal, hogy első regénye, az 1935-ben írt és magyarul most megjelent A hit hatalma ma is zsenge. Igaz, klasszikus zsenge. Ettől érdekes igazán. Beauvoir szinte teljes listáját adja az öt nőről írt öt történetében mindannak, amit később, nagyformátumú író-gondolkodóként elmondani-kifejteni érdemesnek tartott.
Az öt fiatal lány a maga hitével, bizonytalanságaival, érzelmeivel küzd a nagyon erős társadalmi konvenciókat rájuk kényszerítő közegben. A többnyire tragikus kimenetelű érzelmi kalandokban, mint Beauvoir írja, megpróbálja hallhatóvá tenni a hazugság hangjait és csendjeit. De míg hősnői a társadalmi szintű hazugságok, tévképzetek miatt megfoghatatlanul képlékeny helyzetekben kínlódnak, ő maga íróként rendkívül határozottan vezeti őket végig a kiszemelt úton, amit elméletileg fontosnak tart bejáratni velük.
Magyarán, első szépirodalmi ujjgyakorlatában az elmélet éli meg a sorsokat, nem a hősnők. Ők csak engedelmeskednek az írói akaratnak. A címben jelzett hit közvetlenül az utolsó, önéletrajzinak felfogható történetben, Marguerite lázadásának és szerelmének alakulásában kap nyilvánvaló szerepet. Beauvoir az ember felelősségét emeli ki: isten megtagadásával üresen marad a hit helye, s oda bármi beférkőzhet. Lehet jó, lehet rossz, az emberen múlik.
A hit hatalma - Jaffa Kiadó
