;

színház;Bozó Andrea;

Bozó Andrea

- Szexis nő és vénasszony

Bozó Andrea Jászai-díjas színésznő izgalmasan végletes szerepeket játszik. Eger után a fővárosban is megállja a helyét.

-Hihetetlen két végletet játszik. Egy öreg, éppen hogy csak csoszogó vénasszonyt egy totális lepusztultságot mutató darabban, a Bányavízben, a Szkénében. A Klotild néniben, a Karinthy Színházban viszont egy gaz csábító, szexis nő. Ez így színészileg nagyon izgalmas.

-Nagyon. A Bányavíz egy drámatrilógia utolsó része. Az első részben, a Bányavirágban fiatal, a másodikban, a Bányavakságban, középkorú, és a Bányavízben egy igen öreg nőt játszom.

-A dögös nő még abszolút közelebb állhat önhöz, mint az anyóka.

-Bízom benne persze, hogy civilben közelebb áll, de a színpadon mindkettőt ugyanúgy a magaménak érzem. Mindkettő önazonos velem. Az öregasszonynak is érzem minden mozdulatát, fájdalmát, gondolatát.

-Egy teljesen magányos, totálisan aszexuális, becketti véglény. Mi van belőle önben?

- Lehet, hogy valamelyik előző életemből hozom ezeket az emlékeket.

-Hisz ebben?

-Hiszek, igen. Intenzíven kezdtem jógázni, és ez közelebb vitt a színészethez is. Elmegyek most két hétre Indiába, és remélem, hogy ott még jobban megismerem magamat.

-Nem lehet, hogy mégiscsak színészi szakmából oldja meg az ilyen és hasonló figurákat?

- Nyilván, hogy kell hozzá a színészi szakma, de csak technikából ezt nem lehet megoldani. Kell, hogy valahogyan ráhangolódjon erre az ember lelke. És persze, nagyon sok mindent végig gondolok, kipróbálok, de ha belül nem kezd el élni bennem a figura, akkor az nem fog működni. Azok a szerencsés pillanatok, amikor fel tudom magamban fedezni a szerephez szükséges érzéseket, és ezeket aztán szakmailag is tudom irányítani. Egyébként én gaz csábító sem vagyok, színészileg éppen az az izgalmas, ha a szerep sok mindenben eltér tőlem.

-A Jordán Tamás és Lázár Kati által vezetett Színészképző Műhelybe járt a Merlinben. Érezte annak hiányát, hogy nem végzett felsőfokú színiiskolát?

-A főiskola biztos sok mindenben segítség lett volna, elsősorban a kapcsolatokban, az ismertség terén. Attól, hogy nem főiskolán tanultam a színészetet, bár Egerben végeztem angol szakot, jobban be kellett bizonyítanom, hogy alkalmas vagyok a pályára. Kevesebben ismertek, és ez csökkentette a lehetőségek számát. 

-Az egyik legjobb vidéki színházban, az egriben játszott fontos szerepeket, és abszolút megállta a helyét. Lehetett volna gonoszkodni, hogy a direktor a férje, és azért kapja a feladatokat, de ezt soha senkitől nem hallottam, ami azt jelenti, hogy elfogadták. 

-Ilyeneket nyilván az ember háta mögött mondanak, de ha ott sem mondták, annak nagyon örülök. Azok, akik nekem fontosak voltak a társulatban, úgy érzem, hogy szerettek, elfogadtak. Más meg nem számít.

-Az egri színház sokak, így ön számára is megszűnt, mert egészen más vezetés lett ott. Akár azt is lehetett volna gondolni, hogy eltűnik. De a szakma és a közönség egy része számára nagyon is jelen van. 

-Én is féltem attól, hogy mi lesz, amikor szabadúszóként visszajövök Budapestre. És köszönöm, jól érzem magam. Lehet, hogy mennyiségre nem játszom annyit, mint Egerben. De amiket játszom, azok nagyon jó szerepek. Kimondottan szeretem például játszani a Hát, hogy szeret maga engem? című darabban Krúdy szeretőjét. Salgótarjánban is volt bemutatóm, a most alakult Zenthe Ferenc Színházban, Molnár Ferenc A testőr című vígjátékában én kaptam meg a női főszerepet. Emellett szinkronizálok, és a rádióban is vannak feladataim. Egerben játszhattam én bármit, de azért sok helyen újra meg kellett magamat ismertetni.

A Kontra Klub január 12-én délután 4 órától maratoni filmvetítést szervez Mundruczó Kornél filmjeiből a Trafóban, Mélységek a kilencvenes évektől napjainkig címmel.