A kis Kim közismerten imádja a kosárlabdát, ezért ez a legkevesebb, hogy születésnapját amerikai kosárcsillagokkal ünnepelje. Hírek szerint Kim Dzsong Un különösen szerette a Rodman, valamint Michael Jordan és Scotty Pippen-fémjelezte, már-már verhetetlen Chicago Bullst.
Rodman három hete, december közepén járt utoljára Észak-Koreában, akkor azonban nem találkozhatott a kis Kimmel. Nem valószínű, hogy kiesett volna a nagy vezér kegyeiből, inkább arról lehet szó: meglehetősen hektikus időszakot él át az ország kivégzésekkel, tömeges munkatáborba küldésekkel elegyítve.
Kim Dzsong Un hűen követi felmenői politikáját, a félelemre építi hatalmát, az országban senki sem érezheti biztonságban magát a Kim család tagjai kivételével. Kikből is áll a mindenható família? Közéjük tartozik a 2011 decemberében meghalt Kim Dzsong Il középső fia, az 1981-ben született Kim Dzsong Csul, a kis vezér húga, Kim Jeo Dzsong, aki hírek szerint a marsall egyik legfontosabb "súgója", valamint Kim Dzsong Il másik lánya, Kim Szul Szong.
Aki azonban nincs közvetlen rokoni kapcsolatban a "kimekkel", bármire felkészülhet. Kim Dzsong Un nagybátyja, Jang Szon Tek decemberi kivégzése jelzés volt mindenki számára: a kis Kim az úr a háznál, s nem tűri, hogy bárki megkérdőjelezze hatalmát. Egy kínai lap még december közepén azt állította, Jangot és "bűntársait" 120 kiéheztetett kutyával falatták fel. Akkor még ugyan nem figyelt fel a világsajtó a hírre, de év elején egy szingapúri lap megismételte az állítást, amely ekkor már az egész földkerekséget bejárta. A hír valóságtartama azonban igencsak megkérdőjelezhető, más források szerint ugyanis Jangot golyó általi halálra ítélték.
Több médium úgy értesült, Jang kivégzése mögött elsősorban nem is hatalmi harc keresendő, hanem az ország természeti kincsein alakult ki vita, s arról, ki értékesítse az aranyat. Kim azért ragaszkodott ahhoz, hogy egyedül ő kaparintsa meg az ebből befolyó nyereséget, mert fényűző életmódjának fenntartásához kemény valuta kell, nem is kevés. A készülő családi perpatvar előszele lehetett, hogy az észak-koreai hatóságok már októberben, két hónappal a "nagybácsi" kivégzése előtt befagyasztották az arany exportját. Olyan hírek is napvilágot láttak, melyek szerint Jangot nem végezték volna ki, amennyiben született volna közös gyermekük Kim Dzsong Il húgával, Kim Kjong Hujjal.
Jang kivégzését követően a "nagybácsi" családtagjai ellen is brutális hadjárat indult. Többüket lágerekbe küldték, minden bizonnyal néhányukat ki is végezték. Nemcsak közeli hozzátartozóit érte utol a végzet, Jang apjának rokonait sem kímélték. Aki tehette, külföldre menekült, de ez sem volt egyszerű, hiszen a kínai határszakaszon tovább erősítették a védelmet.
A legnagyobb kérdés az, hogyan fogadta férje kivégzését Kim Kjong Huj? A leszámolást követően a phenjani viszonyokat jól ismerő médiumok azt állították, hogy a pár viszonya már évekkel ezelőtt megromlott, külön éltek egymástól. Hogy elváltak-e, erre nincs bizonyíték. Mindenesetre ezt az állítást támasztja alá, hogy a Jang elleni egyik vád az volt, "erkölcstelen életvitelt folytatott", prostituáltakkal volt viszonya. A "nagynéni" nem vett részt a Kim Dzsong Il halálának évfordulóján rendezett megemlékezéseken, ez azonban nem jelent semmit, hiszen már 2012-ben olyan hírek láttak napvilágot, melyek szerint súlyos beteg, depressziós, kerüli a nyilvánosságot. A Daily NK portálja azonban úgy értesült, férje kivégzése - bármilyen is volt a kapcsolatuk az utóbbi években - őt magát is sokkolta.
A Csoszon Ilbo című dél-koreai lap egyenesen azt közölte, Kim Kjong Huj vélhetően szintén meghalhatott, infarktust kapott, vagy önkezével vetett véget életének. A lap azzal indokolja állítását, hogy tavaly szeptember óta nem mutatkozott a nyilvánosság előtt. (Ez azért nem feltétlenül mérvadó, a kis Kim felesége is egyszer több mint nyolcvan napra eltűnt a nyilvánosság elől, azután mégiscsak előkerült.) A dél-koreai titkosszolgálatok szerint nagyon is elképzelhető, hogy a jelenlegi vezető, Kim Dzsong Un nagynénje már nincs az élők sorában. Az újság egy másik forrása ugyanakkor azt mondta, hogy a nagynéni személye körül sok kósza hír terjeng, és ő nem tudja megerősíteni az értesülést. Korábban a dél-koreai sajtó többször is írt a legbefolyásosabb észak-koreai politikusok közé tartozó Kim Kjong Huj súlyos betegségéről.
Az állami média a közellenségnek kikiáltott Jangra fogja az elhibázott gazdaságpolitikát. Bár az idei évben jobb volt a termés, mint a korábbi esztendőkben, a gazdák, valamit a lakosság ebből vajmi keveset érez.
A nagybácsi kivégzése és a nagynéni betegsége (halála?) miatt a politikában teljesen tapasztalatlan Kim Dzsong Un szabadkezet kapott. Nem kell az idősek tanácsára hallgatnia, azt csinál, amit akar. A befolyásos központi katonai bizottság alelnöke, Csoe Rjong He, aki a kis Kim után az ország második legbefolyásosabb embere, valójában semmiféle hatalommal sem rendelkezik, a hadseregen belül sincs tekintélye, hűségesen szolgálja a marsallt.
A kis Kim kontroll nélkül valósíthatja meg megalomániás elképzeléseit. Azaz mégiscsak ütközik némi ellenállásba. A terveihez rengeteg pénz kell. A Masik-hágónál létesített síparadicsoma, valamint a Munsu Vízipark is jelentős energiákat és pénzt emésztett fel, különösen észak-koreai mértékkel, ahol még a mindennapi betevőre sincs pénz. Igaz, az utóbbi hetekben valamelyest csökkent a rizs ára, egy kilogramm a korábbi 5000 helyett most 4000 vonba kerül. Kim Dzsong Un svájci tapasztalatait akarja átültetni a gyakorlatba, az ottani csodálatos létesítményeket akarja viszontlátni hazájában nem törődve azzal, hogy ezekhez az alapvető feltételek sem adottak. Tervei azért is vannak teljes kudarcra ítélve, mert ha valóban sikerágazattá akarná fejleszteni a turizmust, az csak a politikai nyitással válna megvalósíthatóvá. Nem fognak özönleni a külföldiek Észak-Koreába, ha kivégzésekről, s egyéb szörnyű embertelenségekről hallanak. Ugyanez a helyzet a gazdasággal. A befektetők továbbra is távol maradnak, eszük ágában sincs a bizonytalanság őshazáját választani, azt az országot, amely tavasszal az Egyesült Államokat is háborúval fenyegette meg. Ezért hiába alakított ki 13 új tartományi gazdaságfejlesztési zónát a kis Kim, továbbra sem számíthat külföldi tőkére.
A rendszer hosszabb távon halálra van ítélve, még ha Kim Dzsong Un hatalma egy ideig megkérdőjelezhetetlen marad is.
Drogosok a titkosszolgálatban?
Bár az észak-koreai tévében boldog embereket látni, akik hálásak a sorsnak, hogy ilyen nagyszerű államba születhettek, vélhetően azért mégsem teljes mindenki boldogsága. A hivatalnokok körében egyre elterjedtebb különféle kábítószerek használata. A Daily NK több ezt alátámasztó jelentést tett közzé az elmúlt hetekben. Bár egyes kivégzéseket is a droghasználatra hajtottak végre, a portál szerint a legnagyobb drogtermelő maga az állam. A később Dél-Koreába menekült Kim Jong Min a Tyumeny folyón keresztül csempészett kábítószert. Mint mondta, találkozott olyan határőrökkel, valamint az állam- és a nemzetbiztonság embereivel, akik drogokon éltek. Mint mondta, képtelenség megoldani az észak-koreai kábítószer-problémát, mert azok, akik emiatt csapnak le másokra, maguk is drogoznak.
Nem bírálja jó barátját a "Féreg"
Dennis Rodman hétfőn, Észak-Koreába való elutazása előtt a tőle megszokott sajátos stílusban beszélt Észak-Koreáról és a kis vezérről, Kim Dzsong Unról. A kosárlabdázó, aki szerdára szervezte meg az NBA régi sztárjai és az észak-koreai válogatott közötti kosármeccset, kijelentette, nem akar belemenni az észak-koreai elnyomás kérdésébe, mert az elnök a barátja és "szereti őt". "Nem fogok ott ülni és azt mondani neki, hé, ember, rosszat csinálsz. Ez nem lenne jó megoldás. Elsődlegesen a barátom." - fogalmazott a "Féreg".
Rodman tavaly februárban járt először Észak-Koreában. Akkori látogatását követően úgy fogalmazott, a kis Kimhez most már "élete végéig szóló barátság" fűzi.
Az NBA-csapatban a következő korábbi profik kapnak helyet: Kenny Anderson (számos csapatban megfordult, a legtovább, 1998-2002 között a Boston Celticsnél játszott), Cliff Robinson (nyolc évet húzott le a Portland Trail Blazersnél, négyet a Phoenix Sunsnál, de más csapatokat is erősített), Vin Baker (öt évet szolgált a Seattle SuperSonicsnál, négyet a Milwaukee Bucksnál), valamint Doug Christie (több csapatnál megfordult, öt évig állt a Sacramentio Kings, négy évig a Toronto Raptors szolgálatában), az 1960-ban született Craig Hodges, aki a különítmény legidősebb tagja (NBA-csapatok mellett Európában is megfordult, köztük a török Galatasarayban), végezetül Charles Smith (egyebek mellett a Los Angeles Clippers és a New York Knicks mezét is magára húzta.
Szöul több családegyesítést akar
Pak Gun Hje dél-koreai elnök szerint az eddigieknél jóval több lehetőséget kell adni a szétszakított koreai családok számára, hogy tagjai újra találkozhassanak egymással. A konzervatív politikus szerint a lelki sebeket be kell gyógyítani. A fegyverszünettel zárult, 1950-53-as koreai háborúban több millió koreait szakítottak el családtagjaiktól. 2013-ban ugyan napvilágot láttak olyan hírek, hogy még az év folyamán találkozót szerveznek a szétszakított családtagok számára, akik évtizedek óta nem láthatták egymást, Phenjan azonban váratlanul visszamondta a Szöullal kötött szóbeli megállapodást arra hivatkozva, hogy Dél-Korea "ellenséges lépések sorát tette".
Körülbelül 72 ezer dél-koreai vár arra, hogy újra találkozhasson rokonaival. Nagy részük már nyolcvan év fölötti. 2000-ben komoly áttörésként értékelték, hogy 17 ezer egymástól elszakított családtag találkozhatott egymással. A két Korea között semmiféle összeköttetés sincs, nem is telefonálhatnak egymással. Japánnal egy fokkal jobb a helyzet. A szigetországban kétmillió koreai él, Kim Ir Szen országlása idején- a propaganda hatására - mintegy kilencvenezren visszatértek szülőhazájukba. Nem is sejtették, mi vár rájuk a sztálinista országban, nem tudták előre, hogy a nép ellenségeiként tekint majd rájuk az államhatalom. A Japánban maradtak viszonylag rendszeresen látogathatják meg az észak-koreai rokonokat.
Pak Gun Hje dél-koreai elnök kijelentette azt is, Phenjan kiszámíthatatlanabbá vált, amióta Kim Dzsong Un került az ország élére. Ezért Szöulnak "minden eshetőségre fel kell készülnie" - fogalmazott. Bár üdvözölte, hogy a kis Kim a Dél-Koreához való közeledési szándékát fejezte ki újévi beszédében, de hozzátette, nem a szavak, hanem a tettek számítanak.
