Itt áll a Szentföld legrégibb keresztény temploma, a valóban gyönyörű mozaikjairól méltán híres Születéstemplom; persze, nem a mozaikok miatt híres, hanem a kicsit bumfordi ezüstcsillag miatt, ami a jászol helyét jelzi. Le kell térdelni hozzá, hogy az ember az oltár alá rejtett a lyuk fölé hajolhasson, amelyen keresztül le lehet látni a születésbarlangba. (Ehhez hasonló megoldás a bejárati kapu: olyan alacsony, hogy mindenkinek, aki Jézus szülőhelyére be akar lépni, mélyen meg kell hajolnia.) A hely hitelességét a tudósok természetesen vitatják, mint a legtöbb szentföldi keresztény emlékhelyét, hiszen évszázadokkal az események után került sor a helymeghatározásra, s közben lezajlott két óriási háború ezen a vidéken, minden épület leégett, romba dőlt, és más helyen épült újjá; de hát tulajdonképpen mindegy is: ha megtörtént, amiről az evangélium szól, valahol itt történt.
Megálltak a csillagok
Meglepő segítséget kaptak újasszír tábláktól (és a csillagászattól) azok, akik az igazságra kíváncsiak. Induljunk ki abból, hogy Jeruzsálem Óvárosát körülfogó hatalmas falon nyolc kapu van; ezek közül az egyik legismertebb az úgynevezett Jaffa-kapu. Innen indult valamikor az út a tengerparti kikötővároshoz. Itt, a Jaffa kapunál állt a három perzsiai bölcs, miután a palotában hiába keresték a zsidók újszülött királyát. Álltak tanácstalanul a kapuban és akkor az égen váratlanul harmadszor is felragyogott a csillaguk, amelyiknek első és második feltűnését követve Izrael földjére elindultak. A csillag azonban ebben az esetben rendkívül különösen viselkedett: megállt az égen, pontosan Betlehem fölött. Mögötte, ahogy ez az égi mechanika, pontosabban a Földgolyó forgásából következik, a csillagok emelkedtek és süllyedtek, elvonultak keletről nyugatra, ez a csillag azonban mozdulatlanul állt egyhelyben. Mögötte elforgott az éjszakai égi kárpit, a csillag állt, rendkívül erős fénnyel ragyogott és pontosan mutatta az utat Betlehem felé.
Időszámításunk előtt 7-ben május 29. és június 8. között a Föld felől nézve olyan közel futott egymáshoz a királycsillag, Jupiter, és a zsidók csillaga, a Szaturnusz, hogy fényük összeolvadt. Látszólag egy új csillag tűnt fel, ezt nevezik bolygóegyüttállásnak. A perzsa csillagjósok elcsodálkoztak a rendkívüli jelenségen, de még nem tettek semmit. A második konstelláció szeptember 26-tól október 6-ig tartott. Ez annyira megrázta a mágusokat, hogy elhatározták, útnak indulnak Jeruzsálembe, meg is érkeztek az újszülött király számára készített ajándékaikkal, de Heródes bölcseitől mindössze annyi útbaigazítást kaptak, hogy a prófétai jóslat szerint Dávid városából származik majd a Messiás, az ő érkezését jelzi majd egy csillag. Ez a város lehetett éppen Betlehem is.
Szeresd felebarátodat!
Szóval, kimentek a bölcsek a Jaffa kapu elé, ahol ma egy gyönyörű park van. Balról emelkedik az ókori romokra a kereszteslovagok által épített Citadella, a városfal kivilágítva, fantasztikus színekben pompázik. A faltól nem messze a mélyben fut egy nagyforgalmú főútvonal. Fent, a főútvonal autóáradata fölött épült áthidaló téren bicikliző fiatalok, fagylaltot nyalogató gyerekek, szőrmekucsmás hasszidok, és fényképező turisták sétálgatnak, vakuk villognak, jobboldalról a bevásárlópavilonok felől zene hallatszik. Hát valahol itt álldogálhattak a mágusok tevéikkel s bizonyára vakarták fejüket, hogy most mégis merre tovább, amikor a csoda megtörtént: harmadszor is megjelent az égen a csillag, és amire soha nem volt még a jósok tudomása szerint példa: a csillag megállt Betlehem fölött. Elindultak tehát, mentek, követték az égi útmutatást, kerestek egy kisbabát és megtalálták egy istálló jászolában, és akkor letérdeltek elé és átadták neki a királynak szóló ajándékot, az aranyat, tömjént és mirrhát. Ha a történetben amúgy is nagy szerepet játszó Gábriel arkangyal látta a jelenetet, bizonyára elmosolyodott, aztán meglebbentette a szárnyát és szabadon engedte a bolygókat, akik ettől kezdve megint szabályosan futják útjukat, mind a mai napig.
Mi történt? A British Museumban őrzik azt ékírásos újasszír táblát, amely erről az évről tudósít, mert ekkor, i. e. 7-ben a Jupiter és a Szaturnusz háromszor is találkoztak, sőt, harmadik alkalommal, pontosan "Arahsamma hónap 21. napján" a jelenség néhány órára megállt az égen. Tehát máshol is látták ezt az eseményt, nemcsak Jeruzsálemben. Arról van szó, hogy az ilyen rövid ideig tartó, látszólagos bolygómegállásoknak az az oka, hogy a két bolygó és a Föld egy egyenes vonal mentén mozog, közeledik vagy távolodik. Ha a Planetáriumban visszaforgatják az éjszakai égbolt képét erre a napra, ezt az eseményt mutatják be. (De általában nem tekerik vissza a szerkezetet ilyen messzire, mert az ezerötszázas években is volt egy ugyanilyen jelenség, és azt szokták megmutatni a közönségnek.)
Hogy melyik napra is esik Arahsamma hónap huszonegyedike a mi naptárunk szerint?
Ez a nap a mi időszámításunk szerint november 12. Ekkor Izraelben még olyan jó meleg van, hogy a pásztorok nyugodtan kint éjszakázhattak a mezőn. Stimmel a történet. (Karácsonyt kétszáz évvel évvel később, egyiptomi hagyomány miatt időzítették december 25-ére, ez volt a Szűztől Született Nap ünnepe.)
Képzeljük el tehát, hogy adva van egy fiatalember, aki úgy tudja, hogy Dávid király leszármazottja. Több ilyen ember is élt az első században Judeában. Dávidnak számos felesége és sok gyereke volt, minden további nélkül elképzelhető, hogy Jézus is tőle származott. A fiatalember tudja, hogy születésekor a világ végéről érkeztek csillagjós mágusok őt köszönteni. Tudja, hogy kedvéért a Jupiter és a Szaturnusz néhány órára megállt az égen. És tudja, hogy különleges képessége van: tud hatni az emberekre, el tudja érni, hogy azok a nők, akik idegösszeroppanás miatt menstruációs zavaroktól szenvednek, visszatérjenek a szabályos havi ciklushoz. Pusztán megnyugtató szavaival képes volt egyszer a hisztériás vakságot meggyógyítani. Amikor arról beszél, hogy a héber Biblia legfontosabb törvénye a szeretet, tömegek sereglenek köréje és azt kiabálják, hogy ő a Messiás.
Nagyon nehéz ilyenkor megállni, hogy az ember maga is ne higgye el ezt. Jézus elhiszi. És elindul végzetes útján, tanít, gógyit, hirdeti, hogy zsidónak lenni azt jelenti: szeresd felebarátodat. Nem tesz mást, de ez éppen elég ahhoz, hogy egy népmozgalom vezérének szerepében találja magát. És bevonul Jeruzsálembe. A többit tudjuk.
Szívhez szóló történet
Amikor legutóbb Betlehemben jártam, éppen egy fekete bőrű görög pap énekelt a Születéstemplomban. Hatalmas férfi volt, arany ruhában állt az ikonosztáz előtt egyes egyedül, hangja megrengette a falakat és megnyitotta a szíveket. Olyan csodálatos baritonja volt, úgy zengett a zsoltár, hogy megrendülve, őszintén meghajoltam e nagyszerű csoda előtt. Úgy éreztem, talán az Örökkévaló Szelleme is ott van köztünk, talán éppen az ártatlanul véresre vert, halálra kínzott zsidó fiú emlékében, és tágra nyitott szívvel hallgatja a szárnyaló zsoltárt; mert nincs az a tisztességes isten, akit le ne nyűgözne a szépség és a művészet.
Lehet, hogy az egész mese. Lehet. Végülis, minden csak történet, a vallás is az; de ez a karácsonyi történet, ez tiszta és szívhez szól. Van vallási történet, ami nem szerethető. Ez az.
Arahsamma huszonegy. Jegyezzük meg: bármi történt később, keresztek, háborúk, máglyák: ez a dátum egy emberségesebb világ reményét idézi. Egy nő, egy édesanya a főszereplője, aki átöleli a kisbabáját. Pásztorok, mágusok, angyalok kavarognak a háttérben. Vagy csak a tűzhely fénye lobog. Teljesen mindegy, mert hiszünk az édesanyában, hiszünk az ember ember általi megértésében. Hiszünk ebben.
