Igazán mozgalmas évet hagyott maga mögött a cseh belpolitika. 2013-ban belebukott a korrupciós botrányokba Petr Necas kabinetje, a jobboldali Polgári Demokrata Párt (ODS), amely a cseh függetlenség óta az ország meghatározó pártja volt, kis híján eltűnt a süllyesztőben. Ezt követően ideiglenes kormányt alakítottak Jirí Rusnok vezetésével, valójában azonban Prága elnöki köztársaságként működött, hiszen a kabinet Zeman elképzeléseit próbálta megvalósítani. A semmiből nőtt ki az ANO nevű párt, amely felmérések szerint ma már az ország legnépszerűbb tömörülése, két százalékkal megelőzve az októberi választáson győztes szociáldemokratákat. Csehország pénzügypolitikáját a jövőben a párt elnöke, a milliárdos vállalkozó, Andrej Babis határozhatja meg. A politikust a cseh Berlusconinak is nevezik.
Az ANO népszerűségét elnöke hatalmas vagyonának köszönheti, akinek bőségesen volt pénze a kampány finanszírozására. Sikerült olyan színben feltüntetnie az ANO-t, mintha a cseh belpolitika egyetlen erkölcsileg tiszta szereplője lenne. Ez a kép azonban hamar megváltozhat. Babis nem kevéssé meglepő módon Martin Stropnickyt jelölte védelmi miniszternek. Bár a hadügyi tárca más nyugati államokban sem tartozik a legfontosabbak közé, Stropnickynek tényleg semmi köze a honvédelemhez. Ismert színész, író, rendező, aki 1998-ban néhány hónapra már volt tárcavezető, de akkor sokkal testhez állóbb feladatot kapott: a kulturális minisztérium élére került. Később, 1999-től három éven át hazája vatikáni nagykövete volt.
Nem tűnik fel túl kedvező fényben az ANO egy másik jeles tagja, Babis jobb keze, Martin Komárek sem, aki ahelyett, hogy megjelent volna a koalíciós tárgyalásokon, inkább szabadságra ment. Komárek komolyságát eddig is többen megkérdőjelezték. Éveken át a Mlada Fronta Dnes című lapban írt kommentárokat, egyebek mellett arról, milyen gyanús módon gazdagodott meg Andrej Babis. Ám amikor a milliárdos vállalkozó pártjához hívta, azonnal igent mondott.
Babis a választási kampányban jó szónoki képességekről tett tanúbizonyságot, az utóbbi időben azonban nem tárgyszerű megnyilatkozásai miatt idézik: rendre meglehetősen szarkasztikusan reagál a média képviselőinek egyes bírálataira. Mintha egyre nehezebben viselné el a kritikát.
A cseh kormány nem éppen kedvező indulását mutatja, milyen csata alakult ki a mezőgazdasági minisztériumért. A kereszténydemokraták, akik a három kormánypárt közül messze a legkevesebb szavazatot szerezték, a koalíciós tárgyalásokról való kivonulással fenyegetőztek arra az esetre, ha nem ők kapják meg a tárcát. A szociáldemokraták elnökének, Bohuslav Sobotkának nem volt más választása, engednie kellett a kisebbik koalíciós partnernek, amely Marian Jureckát jelölte a posztra. Ám az ő hozzáértésével kapcsolatban is napvilágot láttak bizonyos aggályok, még a koalíciós partnerek részéről is. Jan Veleba, az agrárkamara szociáldemokrata elnöke kijelentette, cseh szenátor nem tekinti Jureckát az agrárügyek szakértőjének, mivel egyetlen a témát érintő tanácskozáson sem bukkant fel. Jan Faltynek, az ANO frakcióvezetője szintén kritikusan tekint a kinevezésre. Mint mondta, utoljára a kilencvenes években volt az országnak kereszténydemokrata mezőgazdasági minisztere, így a pártnak nincs tapasztalata az agrárium ügyeiben.
A mezőgazdasági minisztériumért dúló harcba Milos Zeman elnök is beszállt. Mindenáron azt akarja elérni, hogy az ügyvezető Rusnok-kormány agrárügyi tárcavezetője, Miroslav Toman is a minisztériumnál maradjon, mert - mint a Lidové Noviny írta - az államfő is meg akarja őrizni befolyásának legalább egy részét. A kereszténydemokraták egyébként a gazdák nagy támogatójának állítják be magukat azt állítván, hogy a szociáldemokraták egyes gazdasági csoportok érdekeit védik. Szintén a Lidové Noviny írt azt, természetes ugyan, hogy egy kormány pártjai körül lobbicsoportok ténykednek, a megalakuló kabinet működését azonban túlságosan is különféle érdekcsoportok határozzák meg.
A legnagyobb kérdés persze az, milyen gazdaságpolitikát folytat majd az új kormány, sikerül-e javítania az életszínvonalat. Prága különösen megsínylette a gazdasági válságot, amelynek következményeit mindez idáig nem tudta kiheverni. Babis, aki a pénzügyi tárca élére kerül, a liberális gazdaságpolitika híve, aki a koalíciós tárgyalásokon hevesen ellenállt a szociáldemokraták által pártfogolt adóemeléseknek. Ugyanakkor egy felmérés szerint a cseh társadalom jelentős része, kétharmada támogatná az adórendszer átalakítását. Elkerülhetetlen lesz a nyugdíjrendszer további reformja is, mivel az állam a GDP tíz százalékát költi öregségi járulékra. Ez az arány 1993-ban még 6,7 százalék volt. Az átlagnyugdíj az átlag nettó bér 54 százaléka.
Ami a csehek anyagi helyzetét illeti, a háztartások 20 százalékának egyébként nincs megtakarítása, ugyanakkor a banki betétek a válság kezdete óta 138 ezer koronáról (1,5 millió forint) 190 ezerre (2 millió forint) nőttek. Kérdés hogyan alakul mindez négy év múlva.
