Nem feltétlenül a kerek évforduló miatt beszédtéma Sas József. Azért sem, mert a közszolgálat ebből az alkalomból agyonismétli a műsorait, és stúdióbeszélgetések garmadáját készíti vele. Hiszen sok tekintetben visszajött a Kádár korszak elhíresült három t-je, a tűrt, támogatott, tiltott, és ő most inkább a tűrt kategóriába tartozik. Egykori színházában, a Mikroszkópon, amit huszonnégy esztendeig igazgatott is, de több mint tíz évig előtte is ott játszott, pedig valószínűleg tiltott. Sas néhány utcával odébb, a Fészek Klubba költözött száműzetésbe, ahová Galambos Tibor invitálta.
Tavaly az egyedi funkciót betöltő Fészek az eddigiekkel ellentétben nem kapott pályázatokon támogatást. Aki a két dolog között bármilyen kapcsolatot is feltételez, az nyilván a kákán is csomót keres. Sas a Fészekben harsogóan sikeresebb lett, mint több megújítási kísérleten átesett, kényszerűen otthagyott színháza, ahová az ő közönsége szokott, és a hely szelleme miatt másokat nehéz becsábítani.
A Nagymező utcából a Kertész utcába áttelepülve is a népszerű Józsi maradt, aki magánszínház vezetőjeként ugyancsak megállja a helyét. Hosszú hónapokra előre nem lehet a műsoraira jegyet kapni. Tarthatna jóval több előadást, de már valamennyire takarékra kapcsolt, hiszen nem is olyan régen volt szívműtétje, meg nyaki érműtétje szintén. Hipochondriája, önféltése alapos indokot is kapott. Ugyanakkor persze, a családján kívül, abszolút a színpad élteti.
Él benne a megmutatás és a kibeszélés vágya. A szó szerint kibeszél a deszkákról, és nem csupán akkor, ha konferál. Akár jelenet közben is összenéz a közönséggel, kikacsint ránk, bratyizik velünk. Nem olyan korabeli stand up sztár, mint amilyen Hofi volt, akivel együtt indultak a szeretett Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában. Hofi már szinte csak nekünk, egyenesen a képünkbe beszélt, és tegezte a publikumot, Sas konferansziéként is alapjáratban magázódik, és csak ritkán, nagyobb közvetlenséget igénylő szituációkban tegez bennünket, hogy aztán visszaváltson magázódásra.
Ha konferál, nótázik, politikailag pikáns blüetteket énekel, tetőtől talpig elegáns, ahogy civilként is. Jól áll rajta az öltöny, a csokornyakkendő. De ez bohócossággal keveredik. Rendszerint az elegancia olyan fintorral, gesztussal, netán illetlen lábmozdulattal, táncfigurával párosul, ami ellenpontozza ezt. Feszültséget kelt a belső és külső között. Pillanatok alatt megmutatja jókora ripacsvénáját, amihez máig a vidéki táncoskomikus évei szolgálnak biztos alapul.
Győrben, Békéscsabán, Pécsen és legfőképpen Kecskeméten, a legendás, gyakran emlegetett direktornál, Radó Vilmosnál, kitanulta a hatás mechanizmusát. Hogy hogyan lehet megfogni a publikumot, és egész este fogva is tartani. És, ha ehhez nem csak a legkifinomultabb, legnívósabb eszközöket használ, hát akkor nem. A lényeg, hogy jöjjön, és jól érezze magát az édes-drága publikum. Csak azt tartja színháznak, ami tele van. És az övé pótszékekkel is tele van.
Hogy többen azzal vádolják, gagyit ad a népnek, hát istenem. Ad amúgy azt is, és feltehetően emiatt annyira megosztó a személyisége. De mindig van más is. Az altesti humor, az anyósvicc nála főleg csomagoló- és vivőanyag, ebbe bugyolálja akár fájdalmas közlendőjét. Rikító színekről pasztellre is tud váltani. Ádáz Sas elleneseknek javaslom, keressék ki a neten legújabb, Lúdas Mutyi című produkciójából azt a hajléktalant, akit játszik.
Figyeljék meg milyen tartással, sőt méltósággal, mekkora fájdalommal alakítja ezt az embert, és mennyire dermesztő, hosszú csendet teremt. Méltó párja kukázó tanárának, vagy fiatal korából Lenin paródiájának. Ilyesmire csak a nagyok képesek. És Sas tud nagy lenni. Igaz, icipici is. A kettő közti átmeneteket vegyíti, hogy színes legyen a műsora. Amúgy is az ellentétek embere. Szerethető és elviselhetetlen akár egyszerre. Időnként nagyvonalú, amúgy közmondásosan smucig.
Munkatársainak kijárt utazást, ajándék tévét, lakást, kitüntetést, de közben ő magának ugyancsak megszerzett mindent. Ehhez netán erőszakos is volt. Az a típus, akit, ha kidobnak az ajtón, visszamászik az ablakon. Ha úgy gondolja, a leglehetetlenebb időpontban, hajnalok hajnalán, számtalanszor telefonál, ha ő ideges, nem tud aludni, más se tehesse. Képes purparlékra, összeveszésekre, de alkalmas bocsánatkérésre is.
Édesapja szintén színész volt, de alig ismerhette, mert a háborúban zsidóként elhurcolták, és nem jött vissza. Sas így mélyszegénységből, csaknem utcagyerekből lett azzá, ami. Tán ezért is akart jó, mutatós környezetben élni, amit meg is teremtett magának. Tán emiatt habzsolta a pénzt. Le lehet gyűlölködve adócsalózni, de nyilvánosan, hivatalos papírral igazolta már jó régen, hogy nincs adótartozása. Megbotlott, de fölállt.
Az ATV szilveszterkor főműsoridőtől kivilágos kivirradtig csak az ő műsorait adta, és még más frekventált csatornákon is feltűnt. Hosszú évek óta, ahogy most is, szilveszterkor tévés nézőcsúcsokat döntöget. Egy veszélyeztetett műfaj, a pesti kabaré remélhetőleg nem utolsó, fajsúlyos mohikánja. Megosztó, de igazi személyiség.