Számosan számtalan teóriát állítottak már föl az ügyben, miért kell nekünk a német megszállásra emlékeztető emlékmű. Hogy miért sunyiban, szilveszterkor jelent meg a kormánydöntés, és miért "nemzetgazdasági" szempontok miatt kell íziben megalkotni.
Nagyon biztos vagyok benne, hogy már régen egy titkos hangárban áll a szobor vagy mi. Ha pedig nem, akkor kész a tervrajza, és Kerényi Imre áll a háttérben, mindenképpen.
Épeszű nemzetek diadaloknak, de legalábbis valami büszkeségnek emelnek monumentet. A nácik átmeneti vidám beköltözésének - s ne soroljam a bűnöket, melyeket előzékenyen végrehajtott nekik a magyar adminisztráció - hálaoszlopot emelni... Nos, erre nincsenek szavak a nyomdafesték-gyárban.
Illetve van, ahol lehetnek, hiszen mintül nagyobb az emlékmű, az antul több szélfasiszta szavazatot fúj a kormányzati konyhára.
Abból kéne kifőnie az új kétharmadnak. (Emlékszünk: 1998-ra! "A kisgazdákkal nem lehetséges a koalíció". Oszt' lehetett mégis.) Tudjuk, persze nincs másról szó, mint: ad 1. ellenpólust képezni a gyűlölt szovjet emlékműnek. Ad 2. deklarálni, hogy csak a nácik a hibásak a hótiszta Horthy-rezsimmel szemben. Ad 3. ocsmány ellensúly a holokauszt emlékévnek.
Valamint: közpénzből odadobni egy oltárt Hegedüs püspökfi temploma elé, a kormányzó szobra közelébe, ahol majd az íjász viceházmesterek, és legjobb tanítványaik imádhatják jogszerűen az antiszemitizmus, a terror istenét.
A pokol oltára lesz, csak félő, hogy a kitervelők Magyarországot, a néhai köztársaságot áldozzák fel rajta.
